!!!!!!!!!!!

Hy Everybody!

Itt a blog csoportja :) Nyugodtan gyertek és kérdezzetek. Válaszolok mindenre, sőt itt még előzeteseket is olvashatok, vagy akár kisebb változtatásokat tehetek a történetbe azáltal hogy leírjátok ti hogy szeretnétek hogy folytatódjon :)

Puszi Taina ♥

III. ÉVAD - FONTOS

Megkérek minden PINCÉRKEDÉS LONDONBAN - III. évadát vágyni olvasót hogy még a következő héten ha teheti iratkozzon fel a(z) Forgetting Prife of-ra , mert most még egyszerűen feltudsz íratkozni, viszont szeretném meghívósra állítani a belépési lehetőséget.... így aki nem tud/akar felíratkozni az szóljon, mert nem gyötröm magam hogy csak 4 embernek volt rá lehetősége ....

Azt hittem sok ember szerette volna a III. évadot. .. :(

Zero.- Csak gondoltam örömet szerzek

Remélem azért elég sok mindenkinek leesett hogy a kép amit az előző bejegyzéshez tettem azt egy fejléc, és remélem elég sokan rá is jöttek hogy nem egy új blognak a fejléce.... hanem a drágalátos :D

Pincérkedés Londban III. Évad !! -ának

Remélem van azért aki örül ♥

Név, blog, folytatás vagy más?

Forgetting price of... annyi mint semmi vész? Nem, dehogy. Csupán a Felejtés ára, de hogy mit jelent ez?
Gondolkozz csak el, s talán rá jössz ... talán meg van a történet amire vágytál, vagy csalódni fogsz? Kiderül.

Ui.: Egy csodás oldal szerkesztője lettem :) ott is megtaláltok ezentúl.

Nevet is változtattam, kíváncsi vagyok kinek jön le :)

II.30.- Tragikusnak elsülő Epilógus

-Zene-

***Anne Clever***

A hó nagy pelyhekben hullott, s az utcákon boldog emberek sétálgattak. Kik párban, kik egyedül de boldogan, vagy csoportosan. Csak én voltam teljesen egyedül, magányos, csalódott és teljesen össze tört.

Megannyi gondolat futott végig az agyamban, hogy kell-e nekem ez az egész?! Hisz egy lépés és véget vethetek az egésznek, mindennek ami bánt és ami bántani fog. Nem hiányoznék senkinek hisz, senki sem az akinek hittem. Ezáltal én is csak egy idegen vagyok nekik.

Egy élet ami teljes hazugság volt, és ezt az életet én kaptam. A sors kicseszett velem, és most a hasát fogva jól kiröhög. De megmutatom neki hogy engem nem tiporhat el, engem nem fog újra meg újra megsiratni. Lassan felálltam a párkányról.

Megtámasztottam magam a fal mellett, hisz szédelegtem az éhgyomorra meg ivott Vodkától. Hátat fordítottam, és így már mögöttem volt a mélység. Csak hátra kellett dőlnöm, és tudtam hogy az összes szenvedés egy pillanatra eltűnik. Lassan engedtem el magam, és adtam át magam a gravitációnak.

*** Harry Styles ***

- Ez idő alatt-

Az ágyamon feküdtem és nagyon rosszul éreztem magam. Nem gondoltam komolyan a dolgokat, nem akartam így Ann fejéhez vágni, azt amit nem is  akartam kimondani. Csak kijött, a sok rossz és fájdalom csak ebben a két mondatban ömlött ki belőlem. A fájdalom ami belülről mardosott most újra elő jött. 

A hiánya ami féléven át bennem volt most újra bennem volt. Ugyan azt éltem át mint akkor, annyi különbséggel hogy most tényleg az én hibámból veszítettem el. Erőteljes kopogás húzott vissza a jelenbe. Nem szóltam semmit, mert egyedül akartam lenni. De az illető nem adta fel újra kopogott, majd pár másodperc elteltével kinyitotta az ajtót. Zayn arca tárult elém. 

-Héj, haver.- jött beljebb, majd leült mellém, emiatt én is felültem.- Minden oké?

-Semmi sem oké. Zayn, elcsesztem mindent.- arcomat a tenyerembe temettem és vissza fojtottam az előtörekvő sírást.

-Mit csináltál?- sóhajtott fájdalmasan.

-Olyat mondtam amit nem kellett volna.

-Harry, csak felhúzta magát, majd lenyugszik és hidd el vissza fog jönni.- hátamat simogatta a megnyugvásért, de szavai hazugsága miatt csak még idegesebb lettem.

-Nem fog már soha többet vissza jönni. Nem érted?- kaptam fel a vizet.- Elcsesztem ismét, mindent.- kiabáltam. 

-Nyugodj meg.- szólt rám. -Kérj tőle bocsánatot, először is.

-Ezért nem lehet bocsánatot kérni.-vágtam rá. 

Kirontottam a szobából, végig a folyóson, le a lépcsőn, majd a kabátomat és a torna cipőmet felkapva kimentem a hideg londoni utcára.A hideg az arcomba csapott, a kabátomat össze húztam magamon, bár az se érdekelt volna ha itt fagyok meg. Csak mentem, és mentem de úti célom nem volt. 

Nem akartam se leinni, se bedrogozni magamat hisz tudtam az úgy is elmúlik, s vissza csöppenek a pokolba. Vissza ide, ahol most már semmi sem lesz a régi. 

Gondolatok tömege suhant végig a fejemben. Ha esetleg oda mennék hozzá, megbeszélnénk hátha minden oké lenne. De lehet hogy elküld és még rosszabb lesz. Mivan akkor ha oda se megyek? Lehet Zaynek igaza van és lenyugszik majd. 

Hiába vártam a választ, az nem akart jönni. Tudtam hogy itt most magamnak kell döntenem. Tudatosítani kellett bennem, azt az álláspontot ami mindkettőnknek jó lehet. A szívem helyett most az agyamra hallgattam. 

Hagyom megnyugodni, s majd  egy kis idő múlva felkeresem. Hagyom hogy átgondolja a gondokat, hátha rájön hogy igazából nem is akartam ezt mondani mert szeretem. Egy kis ideig még sétálgattam majd körülbelül egy-két óra múlva vissza sétáltam a házhoz. A fiúk a nappaliba ültek, és egyszerre kapták fel a fejüket a megérkezésemre. Nem kellett hogy megszólaljanak tudtam hogy baj történt. S valahogy éreztem hogy kivel. Anne.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Drága olvasók,

Igazából nem tudom mit írhatnék, a rész, a zene tükröz mindent. Talán a jövőt is, talán azt is hogy hogy végződik az egész történet. Bár semmiben nem lehetünk biztosak. Mint például abba sem hogy a 34 olvasómból maximum csak 10-en nyilvánítják ki a véleményüket. Ami egy kicsit fáj. Mint az is hogy lehet valakinek az élete megszűnik létezni, de mint már mondtam az élet csupa rejtély és csalódás.

Mint a címből is olvasható, itt a történetnek vége szakad. Az pedig hogy lesz-e folytatás csak is rajtatok múlik. Szívem szerint ha vannak akiket érdekel, nagyon szívesen írok még, de így hogy könyörögnöm kell azért hogy véleményt mondjatok - amire minden írónak szüksége van- így nem vagyok biztos benne hogy van értelme a III. Évadnak. 

Köszönöm a rengeteg kommentet, a pipákat, a feliratkozásokat, az oldalmegjelenítéseket, és azt hogy velem voltatok. Köszönök mindent és azt is hogy biztatásotokra eddig eljutottam. 

Boldog Nőnapot mindenkinek, és sziasztok. 

offlineTiff,xx

#Díj ♥

Köszönöm: Jennifer Styles

Szabályok:

- Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

- Írj 11 dolgot magadról!

- Válaszolj 11 kérdésre!

- Írj 11 kérdést!

- Küldd tovább 5 embernek!

11 dolog magamról! 

- Mindenen tudok nevetni.

-Imádom az epres Milkát.

-Vendéglátós suliba járok.

- Van egy öcsém. 

-Én vagyok a legmagasabb lány az osztályomban. ( 183cm^^)

-Kedven színem a Zöld.

-Kutyapárti vagyok. 

-Álmok építik a jövőm. 

-Nem szeretek könyvet olvasni, de a blogokért oda vagyok. 

-Le akarok fogyni, de nagyon.

-Átlagos ember vagyok, nagy álmokkal. 

11 válasz.

1. Hány blogod van?

2 ^^♥

2. Szereted a Kinder Tejszeletet?

Mondjuk :D

3. Tudsz valamilyen hangszeren játszani?

Nem, de nagyon szeretnék zongorázni. :)

  

4. Szereted az 1D-t? Ha igen ki a kedvenced?

Még jó :D Harold ♥

  

5. Szeretsz aludni?

Pihengetni ;)

6. Hanyadikos vagy?

kilenc.

7. Fontos számodra a divat?

Mondjuk, nem bújom orrba-szájba a divat oldalakat, de azért szeretek figyelmesen öltözködni :D

8. Mit csinálsz most?

Gépelek :D

9. Kedvenc filmed?

Elnök végveszélyben, Démonok között, stb.:D

10. Kedvenc gyerekkori mesefilm?

huh :D 101 Kiskutya, Hófehérke, Hamupipőke minden hercegnő :D Ariel :D

11. Mi inspirál az írásra?

Az hogy itt ki élhetem a vágyaim :D

11. Kérdés :D ( Nem tudom hogy ezekre válaszolnom kell vagy sem, mindegy :D)

Miért szereted az 1D-t? - Talán mert önmaguk, és nem megjátszott banda :D

Hány éves vagy most?- 15

Kedvenc helyed/országod? London ♥ California, LA♥

Minek szeretnél dolgozni felnőttkorodban? Pincér :) de minden álmom az is hogy modell lehessek - haha- . 

Kedvenc 1D tag? Harry

Van testvéred? Ha igen akkor mennyi? 1, öcsém :)

Mi inspirál arra, hogy blogot írj? Ki élhetem a fantáziám :)

Kedvenc színed? Zöld

Milyen nyelvet tanulsz? Angol 

Kedvenc tantárgyad? Angol :)

Példaképed? Miley Cyrus, Palvin Barbi :) Zoella S.:)

Ugyan ezek a kérdések :))♥

5 ember akiknek tovább küldöm :)♥

Fake or Real Love

Laters Baby

Prisioner Love

Unforgetable

Starry Sky

Köszönöm szépen, Nélkületek nem sikerülni ilyeneket kapnom♥

EszméletlenülboldogTiff,xx

II.29.- Levelek s a végső lépés

Tom-tól nem vártam magyarázatot, sőt nem is akartam hallani a magyarázkodását. Szimplán csak meredtem rá és talán még magam se tudom mit vártam. Remegve engedtem utat könnyeimnek, majd indultam volna kifelé mikor megtörte a csendet.
-Ezt neked írta.- vissza fordultam és egy borítékot tartott felém. Oda sétáltam, elvettem a kezéből majd kiviharoztam a helyiségből.
Vissza mentem a szobámba és az első az volt hogy az ágyra vetettem magam. Törökülésbe fogtam magam előtt a levelet, de nem volt bátorságom kinyitni. Nem volt, mivel féltem hogy így még mélyebb sebet hagy bennem. Fájt, hogy nincs velem, rossz érzés volt minden perc és minden levegő vétel ebben az életben. Minden tönkre ment, és nélküle nem tudom hogyan tehetném össze a részeket hogy újra egyenes legyen az út. Ez túl mély gödör, nem tudok vele megbirkózni. Egy sóhaj keretében letöröltem az arcomon végig folyó fájdalmas cseppeket majd bátortalanul kinyitottam.  Két darab papír és egy kulcs ami benne volt. Meglepett a tárgy, nem tudtam hogy mihez való így elkellet hogy kezdjem, így hát olvastam.

Drága egyetlen unokám!

Kérlek ne haragudj, és ne sírj azért mert elmentem. Ne legyél bánatos hisz ez az élet rendje, és még számos ilyen dolog fog történni. Csak egyre figyelj, hogy bárki aki elmehet - és el is fog- próbálj meg vele annyi időt tölteni, hogy majd egyszer úgy engedhesd el hogy tudod boldog volt. 

Én boldog voltam, mert láttam ahogy Harry-vel újra egymásra találtok és boldogok vagytok. Nekem ez bőven elég volt hogy tudjam ezentúl jó életed lesz mellette. Mert egy olyan fiú aki bármit megtenne érted. 

A születésedtől fogva tudtam hogy az élet téged egy rendes ember mellé rendelt, egy olyan mellé aki tiszta szívéből szeret.  Kérlek, tanítsd meg ennek a fiúnak hogyan kell  szeretni, sokáig. A tisztelet, és az odaadás meg van benne. De hirtelen fel tudja adni a dolgokat, és ez lehet probléma a kapcsolatotokban. Kérlek mutasd meg neki, hogy nem kell elmenekülni-e mert együtt megtudjátok csinálni. 

Utazd be a világot, és csináld azt amit szeretnél. Vigyázz Tom-ra és a csodálatos Kells-re is. Nevess sokat, és légy boldog. A fiúk pedig őszintén figyelnek rád, és mindig csak a jót akarják. Hallgass rájuk, de még inkább a szívedre. 

Kérlek a második levelem csak akkor olvasd el ha biztosan tudod, hogy lelkileg készen állsz rá. 

Csókol, A Nagyi .

Kapkodtam a levegőt, úgy éreztem hogy megfulladok. Nem akartam ezt, nem kellett volna elolvasnom. A nagyi úgy hiszi, hogy én most boldog vagyok Harry mellett. Akit 4 napja nem is láttam. Egy olyan fiú aki talán többet nem is akar látni. Csalódást okoztam, hazugság volt minden, amiben a nagyi hitt. A második lapért bátortalanul nyúltam. Tudom hogy azt mondta csak akkor olvassam el ha lelkileg készen állok. De ennél jobban már úgy se roppanhatnék össze... nincs mit veszítenem. 

Sajnálom hogy nekem kell ezt elmondanom. 

Nem az vagyok akinek hiszel, nem azok vagyunk akiknek hiszel. Nem olyan jó ez mint ahogy meséltem... ez nem egy jó hely. Az élet a pokol, de csak akkor tudsz kimászni, ha megtalálod a fényt... és nem engeded hogy elnyomjanak. 

Sajnálom... tényleg. Nem akarom hogy ezért utálj - bár megérteném, és elfogadnám- de úgy érezem ennek már nincs így jövője. 

Az életed nem olyan volt, mint ahogy azt mi elmondtunk. Anne, drágám... én és a szüleid... nem vagyunk rokonok. Árvaházból fogadtunk örökbe... talán 4-5 hónapos voltál. Semmire se emlékezhetsz.

Kérlek, bocsásd meg nekem... sajnálom. 

A szüleid kedves emberek voltak, egy ideig. Aztán ahogy bekerültem én a képbe kezdtek megváltozni. Én, az árvaházban dolgoztam ahova téged anno az igazi anyukád behozott. Én voltam veled az 1 perctől kezdve, ezért volt az hogy a környékedre költöztem mikor örökbe fogadtak. A saját gyermekemnek tekintettelek, és nehéz volt tőled megválnom. 

Mikor nagyobb lettél mindig attól féltem hogy rá jössz a titokra. De erre soha sem került sor. 
A kulcs egy házé, igazából a te házad. A szüleid akik behoztak ezt hagyták rád örökségül. Egy a gond, ez a ház Ausztráliában van. 
A te döntésed mit kezdesz vele... elfelejtheted, de akár a sajátoddá is teheted. 
Rengeteg dolog van a régi csalódottól a házban... ha esetleg meg akarnád őket ismerni. 
Kérlek ne haragudj rám. 

 Öröké szívemben élsz majd. 

Kirázott a hideg, undorodtam, még magamtól is. Minél messzebb akartam kerülni a levéltől. Felpattantam és kitántorogtam a konyhába. Elvettem a hűtőben tárolt félig kibontott  vodkát, és egy nagyot kortyoltam. Ahogy végig égette a torkomat, talán egy másodpercre elfeledtette velem a belső fájdalmat. 

Törni,zúzni tudtam volna. De nem tettem, más valamitől akartam megszabadulni, nem a bútoraimtól.  Gyorsan, és hirtelen. 

Az ablakhoz sétáltam, amit szélesre tárva hirtelen csapott meg a hideg téli levegő. A hó most kivételesen nem hullott annyira mint eddig, így az emberek végre kitudtak menni az utcákra. Egy szék segítségével könnyen kiléptem az ablakpárkányra ahol teljes kilátásom volt a fő utcára. Leültem, és a vodkát tovább fogyasztottam, legalább egy-két boldog percem had legyen még.

A nyugodt perceimet csak az autók és néhány ember hangja ami zavarta, egy ideig. A telefonom csörgése megrémisztett, hisz eddig nem nagyon keresett senki. Nem mentem vissza, nem akartam most senkivel sem beszélni más volt amin az agyam éppen kattogott. 

- Ha az életem végig hazugság volt, miért akartak mindig mindent szépíteni? Mi értelme volt az egésznek....? És az igazi szüleim miért adtak be egy ilyen helyre ? Aztán rám hagytak egy házat? Mi értelme van ennek?- a fejem már sajgott a sok kérdéstől, vagy talán a vodka volt ami ennyire beindította. 

A telefonom folyamatosan újra elkezdett csörögni, de egyik fülemen be másikon ki. Egy száll hosszú pólóban ültem a párkányon, és a hideget egyre jobban éreztem. A hányingerem újra előjött, a szédelgéssel együtt véve. Nem érdekelt már az sem ha lefordulok innen, csupán az izgatott hogy legyen vége. Hogy elmehessek erről  a szörnyű helyről. 

Egy ideje már kint ültem a párkányon, és a hideg rázott a vodka pedig elfogyott hogy ne melegítsen.  A telefonom most már kicsit nagyon idegesített, de erőt még mindig nem vettem magamon ahhoz hogy felvegyem.

----------------------------------------

Hi guys!

Rész rész rész :) Kinek jó hír kinek nem már csak  2 rész van és Good Bye 2 évad :)♥

Kommenteket szívesen fogadok :)

T,xx

II.28.- Vége

Az este elé nézve igazából semmi kedvem nem volt hozzá, főleg nem Harryvel. Még magam se tudom hogy most végül is hogyan kéne egymáshoz viszonyulunk, mert ez így tönkre tett mindent. Lehet hogy a múltban volt de akkor is. Engem zavar, nagyon is.
-Babe.- nyitott be a szobába az említett fiú, majd maga mögött becsukta. Az ágyon ültem és fogalmam sincs miért de házakat néztem, két szobás kis lakásokat. Magamnak, és... talán Abi-nek. A laptopot kicsit lehajtva szenteltem most már minden figyelmemet Hazz-ra aki leült velem szemben török ülésben.
-Figyelj, most komolyan ezt akarod?- nézett őszintén a szemeimbe, én pedig próbáltam  minden érzelmet amit csak lehetett nem felszínre hozni .
-Mire gondolsz?- válaszoltam felszínesen.
-A koncert, a buli, az hogy nem szólsz hozzám.- a végére már egy kicsit megemelte a hangját, ami megrémisztett.
-Nem hiszem hogy bármit is kellene mondanom.- próbáltam menekülni, azzal hogy leindulok a földszintre, de Harry utánam nyúlt és még az ajtó előtt vissza rántott. Becsapta, majd lassan közeledni kezdett, míg végül elfogyott a hátrálási lehetőségem. Neki ütköztem az ajtónak.
-Harry... kérlek.- suttogtam, vissza fojtva minden vágyat arra hogy ajkainak esek.
-Adj egy esélyt.- lehelte ajkaimra. Ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg, várt. Türelmesen. Nem szólaltam meg, csak tűrtem a kínzását, mivel ha arra vár hogy én lépjek hát akkor öröké így fogunk állni. Fogai közre fogták alsó ajkam, majd lassan kóstolgatni kezdett. Nem volt sietős, csak becézgette a szám, amit én már csukott szemmel éreztem át. Akaratom ellenére vezettem föl kezeimet egészen a mellkasáig, ahol bele markoltam az ingébe, mikor erősebben meghúzta alsó ajkam. Egy halk nyögésem halt el a szájában, mikor belemarkolt a fenekembe. Őrületes vágyak tomboltak bennem, amiket nem akartam elengedni. Harry ugyan úgy tombolt mint én, csak ő eleresztett minden gátat, és úgy irányította a helyzetet ahogy akarta.
-Ugorj.- suttogott a számba, majd kezei lecsúsztak a térd hajlatomig, és hirtelen felkapott. Lábaimat, reflex szerűen zártam csípője köré, majd lassan hátrálni kezdett, közben pedig ajkaink forrtak egybe.
Minden harag elszállt, és minden kételkedésem füstbe ment. Mindent eltudtam dobni, érte... mert szeretem.
Leült az ágyra, én pedig az ölében helyezkedtem el. Reméltem hogy nem akar ennél tovább menni, bár éreztem hogy odalent mást a helyzet.
Hirtelen, de még is óvatosan fordított a helyzetünkön és teljesen maga alá gyűrt. Lábaim közt helyezkedett el, és keze bejárta a testem minden egyes szegletét. Érintése égette a testem, meleg keze pedig libabőrt okozott mindenhol. A hideg és a meleg cikázott a testem minden szegletében, és az agyam elvesztette egy perce az önkontrollt.
-Harry.- nyöszörögtem alatta, miközben ő a kulcs csontomon hagyott apró csókokat.
-Hmm?- a bőrömbe duruzsolt.
-Kérlek, ne.- toltam el magamtól, majd hosszasan a szemeibe nézve, vette végre a lapot és fájdalmas sóhajjal mászott le rólam.
-Akkor ennyi volt? Ezentúl nincs köztünk semmi?- arcát tenyerébe fúrta, miközben az ágy végén ült. Homlokát dörzsölte meg, és láttam ahogy izmai megfeszülnek.
-Kérlek, ne így mond.- mellé másztam, de elfordult.
-Minek vagy itt akkor? Minek a hitegetés és a kínzás?- köpte a szavakat felém, én pedig reagálni se tudtam.
-Minek vagyok itt?-kérdeztem vissza. Értelmetlen arc kifejezéssel fordult szembe velem, nekem pedig hirtelen össze állt minden kép.
-Miért vagyok itt még mindig?- kérdeztem újra meg már szinte fulladozva, de nem vártam választ. - Tőlem senki sem kérdezte meg hogy egyáltalán itt akarok-e lenni, hogy akarom én ezt.- felálltam.
-Még magam se tudom miért vagyok itt, de hogy könnyítsek a helyzeteden akkor kijelenthetem ennyi volt.- már szinte kiabálva rángattam ki egy táskát a szekrényből és mindent amit értem bele dobáltam.
-Hogy lehetsz ekkora szemét?- becsaptam a szekrény ajtót, majd a fürdőbe lépve onnan is mindent össze szedtem. Szótlanul ült az ágy szélén, és meg se moccant.
-Miért gondolod, hogy én ezt mind élvezem, miért kell nekem mindig mindent elviselnem?!- olyan volt mintha magamba ordítanák, most kijött minden fájdalom ami eddig felgyülemlett.
-Egy rohadt fél évet töltöttem úgy, hogy az emberek össze - vissza hazudoztak körülöttem... majd kiderül hogy van egy barátom, aki énekes és Londonban éltem. Jah, nem végső sorban a kikúrt felesége is voltam.- letéptem az ujjamról a gyűrűt, amit eddig soha sem vettem le, és Harry-hez vágtam.
-Tessék, vidd Kendall-nek... megérdemlitek egymást.- kiviharzottam a szobából, le a lépcsőn majd se szó se beszéd kimentem a házból. Sétálva indultam az utamra, amit hirtelen azt se tudtam merre akarok vinni. A hó teljes erejéből hullott az égből, és a szél mint az orkán fújta az arcomba a hideg levegőt. Egyetlen egy kabát ami védett a hidegtől, és reméltem hogy elkerülök minden fajta megfázást, amit csak lehet.
A hányinger egyre jobban kerülgetett, arcomon pedig meg-meg indultak a sós könnycseppek. A levegőt a számon vettem, mivel így elkerülhettem a közelgő fulladást. 10-15 perc után, vizes kócos hajjal, elázott torna cipővel és nadrágszárral estem be az előkelő hotel előterébe. Az ajtót nyitó srác ijedt tekintettel nézett végig rajtam, majd figyelmét a következő személyre emelve, már nem is törődött velem.
-Anne!- hallottam meg egy hangot ami a nevemen szólított. A hang irányába kaptam a fejem és megláttam a szőke -lassan már annak mondható- nagynénémet.
-Kells.- sóhajtottam, és a nyakába borultam.
-Mi a baj? Bántottak?- aggodalmaskodott, én pedig az istenért sem akartam elengedni.
-Nem.- szipogtam.
-Anne! Jesszus.- jött a férfias mély hang, személy szerint Tom.
-Minden oké?- simított végig a karomon.
-Tom, az Istenért... úgy néz ki mint aki jól van?- ugrott neki Kells, újdonsült férjének.
-Jó.- zárta le a témát Tom.
-Kaphatnék egy szobát, pár napra.- egy mély levegő kíséretében hadartam el.
-Neked bármit.- Kells már el is tűnt a pult mögött, majd vissza tért egy kulccsal.
-Menj fel, vegyél egy forró fürdőt, és öltözz át.- invitált a lány a lift felé.- Utána ha gondolod felmehetek és beszélünk.- halvány, biztató mosolyt küldött felém, mire én csak a szememet dörgölve bólogattam.

Sietősen estem be a szobába, majd a táskát a földre dobva kerestem meg a fürdőt. Megnyitottam a meleg vizes csapott, s míg kellemesen folyt a víz, megszabadultam ruháimtól. Mindent egy kupacra dobáltam, s mit sem érdekelve hajítottam közéjük most már kikapcsolt állapotban a telefonomat is. Eltűnve a habok között, semmivel se foglalkozva merengtem a lila színű csempére.
Lecsúsztam a víz alá, s csukott szemmel élveztem ahogy a meleg átjárja a jéghideg testem. Vissza térve egy nagy levegőt vettem és felhúzott térdeimet átkarolva kezdtem el helyre tenni a fejemben a dolgokat. Semmire sem mentem vele, csupán csak jobban aggasztottak a dolgok. Az életem egy romhalmaz, amit ha akarnék se tudnék már újra felépíteni. Magam mögött hagytam mindent, ismét elmenekültem a problémák elől. Újra kezdődik az ördögi kör, amit életem során már annyiszor megjártam.
Ott hagytam mindent abban a házban, bele értve a legjobb barátnőmet is. Akinek újdonsült szerelme Niall, amivel baj nem is lenne, de így még kevesebb az esély arra hogy Abi valaha is össze költözzön velem.
Nem ez életem terve, de mindig ez volt az álmunk és egyedül bele bolondulok a dolgokba. Tudom önzőségnek hangzik, de nem az.
Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet, s körém csavart törölközővel, csurom vizes hajjal tipegtem ki a szobába. Előkerestem valami elfogadható ruhát amit a nagy sietségben bedobáltam és magamra húztam őket.
Áttöröltem a hajam, majd hajszárítóval is rásegítettem. Sminket egyáltalán nem tettem fel, ugyan minek, és még is kinek?!
Átválogattam a ruháimat amit elhoztam és szépen betettem a szekrénybe, ezzel is eltöltve szánalmas időmet.
Átsétáltam az amerikai konyha stílusban berendezett helyiségen majd keresgélni kezdtem a hűtőben. Semmit sem találtam csak piát. Gondolkoztam hogy jó ötlet-e éhgyomorra levedelni 1-2 üveg vodkát, de a vállamon a kisördög csak azt szajkózta hogy nincs mit veszítenem. Hallgattam rá, így kézhez fogva két üveget sétáltam vissza a kanapéhoz majd kényelmesen elhelyezkedve kapcsolgattam a csatornák között. Találva egy romantikus vígjátékot kezdtem belemerülni a dologba, és a vodka minden egyes romantikus jelenetnél csak egyre jobban fogyott. Észre se vettem hogy egy üveget teljesen kivégeztem, majd bátran de már kótyagosan nyúltam a következő felé. Fogalmam sincs hogyan csináltam, és azt se hogy hogy éltem túl, de már csak azon kaptam magam hogy a sötét szobában dülöngélek, és a tv-ből szűrődő halk zenére próbálok táncikálni.


Reggel a beszűrődő fényre keltem. Fájdalmasan kászálódtam fel a kényelmet nyújtó paplanról, de valahogy a gyomrom olyan szinten akarta kiadni a benne tartózkodó valamit, hogy örültem hogy eljutok a wc-ig.  Mikor túl tettem magam minden undoron és fájdalmon, az arcomat kezdtem el felfrissíteni jéghideg vízzel. A pulton támaszkodtam meg, és olyan lassan néztem fel a tükörbe hogy a látványtól majd nem ismét hánynom kellett.
Unottan, még is kicsit megkönnyebbülve sétáltam le a hotel ebédlőjébe ahol már svéd asztalon tálalva volt a mai napi reggeli. Az emberek csoportosan üldögéltek egy-egy asztalnál, csak én voltam olyan szerencsétlen hogy egy magam fogyasztottam el a meleg kávét és a brióst amit kihalásztam a péksütemények közül.
-Jó reggelt.- köszöntött Kells, akire egyből felkaptam a fejem. -Leülhetek?- halvány mosolyt villantott én pedig bólintottam.
-Hogy vagy?- kérdezte bizonytalanul.
-Szarul.- válaszoltam őszintén.
-Sajnálom a történteket.- oldalra húzta a száját, evvel is jelezve felém hogy nagyjából átérzi amit én.
Furcsa arc kifejezéssel néztem rá, amiből ő leszűrhette hogy nem nagyon értem a szituációt.
-Harry ide telefonált.- halkan mondta, mintha csak szégyené vagy az ő hibája lenne.
-Tudtam.- sóhajtottam, majd utolsót kortyoltam a kávémba.
-Elmondott mindent.- mesélt tovább Kells.
-Gondolom én vagyok a szemét és az érzéketlen.- gúnyos nevetés hagyta el a számat.
-Nem.- vágta rá. -Épp ellenkezőleg.
-Nem érdekel Kells.- felálltam. - Nem tudok már mit kezdeni ezekkel... valahogy belefáradtam a folyamatos harcba... nincs nekem szükségem erre.- vissza fojtva a könnyeim hagytam ott Kells, majd felsiettem a szobámba.

Ugyan azok az unalmas nappalok, és éjszakák. Mikor csak azért megyek ki hogy egyek valamit ezt is csak minimum egyszer. Nem beszéltem és nem is akarok senkivel. Nincs szükségem pátyolgatásra és arra sem hogy sajnáljanak, vagy hogy Harry-t szóba hozzák. A tv-t bámulom egész nap, s még a telefonomhoz se nyúltam 3 napja. Egyszer Kells feljött hogy a fiúk itt vannak lent, és csak beszélni szeretnének velem... örültem volna nekik, de ahogy Kells kimondta hogy a göndör is velük tartott inkább passzoltam a dolgot.
Nem akarok nekik fájdalmat okozni, de most tényleg egyedül szeretnék lenni. Még szegény Abi-t is haza küldtem mikor kopogott az ajtómon.
A mini hűtőből a létező összes üveget kiürítettem már, és fogalmam sincs hogy hogyan fér belém ennyi... bár a gyomrom mindig talál egy utat hogy kiürítse magát.

Harry-t nem értem, igazából fogalmam sincs mi játszódik le a fejében. Azt mondja hogy csak megjátszom magam, majd bocsánatot akar kérni mert nem úgy gondolja. Majd láttok egy cikket ahol címlap fotóval írják hogy Hendall újra együtt?! Ugyan kérlek... hülyének nézni lehet, de ne ennyire feltűnően.
Helyre téve magamban minden kis darabot, szépen lassan kezdtem el kibújni a menedéket nyújtó kis szobából. Tom volt aki talán ha egyszer feljött hozzám és ezt furcsálltam, így kiszabadulásom után egyből az irodája felé vettem az irányt.
Hármat kopogtam, míg nem jött a válasz hogy bemehetek. Mikor beléptem Tom idegesen pattant fel a székéből, és mintha szellemet látna köpni nyelni nem tudott.
-Szia.- köszöntem.
-Anne, öhm hogy vagy?- zavarban volt, de nem tudom miért.
-Jól.- hazudtam.- Te?
-Sok a munka, de meg vagyok... készülünk az esküvőre... már csak pár hét... megvárjuk míg elmegy a nagy hó.- hadarta.
-Miért kerülsz?
-Tessék?- lepődött meg.
-Tom, jól hallottad.- léptem át a gátat, amit kikerült.
-Nem értem miről beszélsz.- idegesen ült vissza helyére.
-Kérlek.- nevettem fel kínosa.
-Figyelj... kérlek ne haragudj rám.- a szemöldököm a plafont súrolta és vártam a továbbiakat.
-A nagyi... figyelj tényleg nem akartam.- zavartan vakargatta a tarkóját.
-Tom, bökd már ki.- akadtam ki.
-Eltemetettem, már vagy 3 hete.- az állam a padlót súrolta.
-Hogy mi van?- az érzés mikor törni zúzni tudnál, de nincs lehetőséged mert képtelen vagy egyáltalán megmozdulni is.

------------------------

Hi readers!

Hát köszönöm szépen a közre működést - kérlek érezd az iróniát-.... úgy látom annyira nem akartok dalokat küldeni, mint én azt hittem. Sőt már annyira kommentelni sincs kedvetek - tekintsünk el a sablon szövegektől hogy "jó, kövi"..- nem tudom miért várjátok el tőlem hogy hétre pontosan álljak elő egy résszel- amit nagyon szívesen teszek, mert szeretek nektek írni- de ha én kérek annyit hogy legalább kis véleményt ha lehetne pötyögjetek már be ... akkor az le van szarva? Nem értelek titeket.... 

A részhez nem fűznék semmit , vagy is talán annyit hogy tükrözi a jelenlegi hangulatom.

ui.: így hogy nincs komment, nem tudom mikor hozom a kövit!!!

Pá, Txx

II.27- Eltudta velem hitetni hogy van fény a sötétség mögött

***Harry***

Leültem az egyik hátsó boxban, izgultam és izzadt a tenyerem. Mintha egy első randis tinédzser lennék, pedig itt nem volt szó semmi féle szerelemről, sőt ha nem lenne muszáj még el se jöttem volna. Irritált a tudat hogy Anne-nek hazudnom kell, mi lesz ha megtudja?! Hiszen énekesi karrieremnek híven tudom hogy valamikor a média már világszemléletre hozza az éppen olyan kínos képeket mint amikor itt ülök, egyedül, majd egyszer csak megjelenik Kendall. Akiről mostanság elég sokat csámcsog a sajtó.
-Styles.- hangja térített vissza  a valóságba, és fájdalmas sóhaj hagyta el a számat.
-Kendall.- lazán megöleltem, és egy hirtelenjéből jött csókot, hárítottam. Ezáltal az arcomon csattant el.
-Mivan veled?- vont kérdőre majd helyet foglalt.
-Mit szeretnél?- nem akartam kerülgetni a forró kását, így egyből a lényegre térve néztem mélyen a szemeibe.
-Ez egyértelmű.- nevetett fel. - Téged.- lágy hangja simogatta a fülemet, de nem engedtem a csábításnak, nem volt szabad.
-Mi történt veled? Hol van az a híres Styles, aki annyira be volt indulva a vörös csipke csodára ami a testemen díszelgett?- tűsarkújával óvatosan simított végig a combomon, ezzel feszegetve a határaimat.
-Kendall, ez egyszeri alkalom volt.- magyarázkodtam.
-Egyszer 5?- magabiztos mosollyal folytatta tevékenységét oda lent, és közben babonázott a szemeivel.

***Anne***

Harry már vagy egy órája eltűnt a dolgozóban, kíváncsiságom felülkerekedett rajtam és szép lassan kezdtem el az ajtó felé sétálni. Benyitottam, de csak a meleg csend ami fogadott.
-Harry?- körbe néztem, és még magam se tudom még is kitől kellene választ kapnom.
Hirtelen fordultam meg és az egyetlen ember aki egy szobában tartózkodót velem az Zayn volt. Keresgélt valamit a fán, gondolom egy cukrot, amit elmajszolhat amíg Pezz nem figyel.
Mosolyogva léptem mellé, és ő is egy nagy vigyorral emelte rám a tekintetét.
-Harry-t nem láttad?- érdeklődtem.
-Nem.- megrázta a fejét, és tovább keresgélt.
-És sejtésed se lehet merre található?- érdeklődtem tovább. Zayn csak a fejét rázta, én pedig lemondóan arrébb álltam.
-Hívjuk fel.- lépett be a szobába Niall is.
-Jó ötlet.- telefonomért nyúltam a kis asztalra, leültem a kanapéra Niall pedig mellém ült.
Kikerestem a nevét majd elkezdtem csörgetni. Nem válaszolt.
Vagy ötször próbáltam mikor már Zayn is felfigyelt, és érdeklődve jött közelebb.
-Semmi.- elkezdtem aggódni. Talán baja esett?
-Várj megpróbálom én.- mosolyodott el Zayn, majd elő halászta a mobilját, és ő is hívni kezdte.
-Harry?- szólt bele Zayn.
-Ott van?- érdeklődtem suttogva mire Zayn csak bólintott. Vadul mosolyogni kezdtem majd elkértem a telefont, közben pedig Harry magyarázott.
-Figyelj, senkinek sem szólhatsz csak a fiúknak. Ann-nek pedig egy szót sem, érted? Megpróbálom Kendall-t gyorsan lezárni.- hadarta.
-Tessék?- szólalt meg, mire Harry ijedtében egy elég kacifántos szitkozódást ejtett meg.
-Milyen Kendall?- akadtam ki.- Harry, válaszolj!-kezdtem el már szinte üvölteni, és küszködtem a kitörő könnyeimmel.
-Anne, had magyarázzam meg.- védekezett, de én Zayn kezébe nyomva a telefont pattantam fel a kanapéról és amilyen gyorsan lehet indultam fel az emeletre.
-Héj.- állított meg Liam, miközben én zokogva próbált arrébb tolni hogy feljuthassak a szobába.
-Engedj el.- szólaltam föl.
-Nincs köztük semmi, Anne. Hidd el nekem.- nyugtatott, de még idegesebb lettem.
-Te tudtál róla?- megálltam egy percre.- Te tudtad, és nem szóltál?- ahol értem a mellkasát ott ütöttem, de mintha meg se rezzenne, csak szorosan fogta a két karom.
-Anne.- szólt rám.
-Ugyan olyan vagy mint Harry.- löktem rajta egyet ezáltal utat nyertem. Gyorsan kapkodtam a lábaim, és felérve magam mögött erősen bevágtam az ajtót. Az ajtónak nekidőlve zuhantam a földre és mérhetetlen zokogásba kezdtem.

***Harry***

-Istenem, de egy seggfej vagy.- szólalt föl Liam hangja a telefonban.
-Hol van Anne?- nyugodtan kérdeztem, bár már nagyon a penge élén táncoltam.
-Szerinted? Fönt a szobában zokog, mert te megint egy idióta vagy.- elpattant a húr, és mint egy bomba robbant bennem minden.
-Minek kellet felhívni? Direkt megkértem hogy találjatok ki valamit, erre Zayn felhív. Normálisak vagytok? Ennyit számít a kérésem?- felpattantam és kiviharzottam a kávézóból.
-Talán ha nem lennél ennyire önző, akkor elmondtad volna neki... és nem kellene titkolózni.- rám nyomta a telefont. Beszálltam az autóba, és idegesen csapkodtam a kormányt. Hogy lehettem ekkora barom?

***

Ahogy beléptem az ajtón, kínos csönd fogadott. Mindenki a nappaliban foglalt helyet, és ahogy beléptem rám kapták a tekintetüket. Liam ahogy meglátott egyből elfordult és inkább a telefonját nyomkodta. A lányok szomorúan pislogtak rám. Josh volt az egyetlen aki eltátogott egy "Sziá"-t és egy biccentéssel tovább nyomkodta a laptopon a billentyűket.
-Anne?- kérdeztem, mire Liam felnevetett.
-Fent! Hol máshol?- idegesen fakadt ki, majd a telefont az asztalra vágva elment mellettem.
Kettesével vettem a lépcső fokokat és reménykedtem abban hogy nem tettem szegény lány lelkében sok kárt. Az ajtóhoz érve, meglepetésként ért hogy nincs zárva. Lassan nyitottam be, és próbáltam nem lerohanni.
-Anne.- hangom olyan lágyan csengett, amennyire csak lehetett.  Az ágyon ült és a szemét törölgette egy zsebkendővel. Körülötte meglehetősen sok össze gyűrt ugyan ilyen zsepi volt található, előtte pedig a laptopom. Rám emelte vörös tekintetét, és a hideg futott végig a hátamon, hogy így kellett látnom.
-Sajnálom.- nyögtem ki, majd lassan leültem mellé az ágyra. Elveszve egymás tekintetébe, szipogott majd egy sóhaj után megszólalt.
-Miért?
-Figyelj, több mint fél évig voltál távol... és nem tudtam hogy vissza jössz-e, hisz az anyád megtiltotta. Magam alatt voltam, elég mélyen benne voltam a szarba, és ő volt abban a pillanatban velem.
-Szóval kihasználtad.- nevetett fel.
-Nem, nem.- vágtam rá. -Anne, figyelj ennek már akkor réges-rég vége volt mikor megtudtam hogy itt vagy a városban. Érted?- kezeim közé fogtam parányi tenyerét, majd belecsókoltam.
-Miért nem mondtad el?- szemei csillogtak a könnytől, és tudtam hogy ez most elég nagy szakadék lesz a kettőnk kapcsolatában. Nem akartam hogy minden ami eddig felépült, össze dőljön.
-Mert nem akartam hogy esetleg kiakadj, és itt hagyj. Azt hittem soha többé nem látom ezt a lányt.- őszintén beszéltem, és reméltem hogy hisz nekem.
-Harry, én nem értelek.- rázta a fejét.
-Nem kell megértened, ez már a múlt. Inkább mond hogy megbocsájtasz.- próbáltam magamnál tartani kis kezét, de amilyen szép olyan akaratos is, így folyamatosan azon volt hogy vissza húzza magához.
-Nem kell bocsánatot kérned.- megtörölte a szemeit.
-Akkor nem vagy mérges.
-Eddig sem voltam mérges.
-Hát akkor?
-Szimplán csak megbántott.- ledermedve figyeltem ahogy lassan lemászik az ágyról, majd a fürdőszobába megy. Utána akartam indulni de magára zárta az ajtót, és nem akartam zaklatni sem. Ordítani tudtam volna magammal, sőt szerintem Liam helyébe még be is húznék magamnak egyet, de ő nem ilyen és ez itt most talán jobb is.
El nem tudom mondani szavakkal, mennyire sajnálom hogy találkoztam Kendallel, de még jobban sajnálom azt hogy ezt eddig eltitkoltam, mert ha elmeséltem volna neki, akkor talán most nem hidegült volna el ennyire tőlem. Érezhetném forró csókjának édes ízét, és ahogy a hajammal játszik az ujjaival. Minden olyan lehetne mint 3 órával ezelőtt, mindent tökéletes lehetne. Anne kijött a fürdőből, majd elindult lefelé. Szó szerint átnézett rajtam, bár ezt meg is értem. Követtem így nem sokkal később én is lent találtam magam. Levettem végre a cipőmet és a kabátomat is , közben pedig akaratlanul is hallgatózni kezdetem.

***Anne***

Hogy mit érzek most? Haragot, gyűlöletet? Nem. Egyszerűen csak csalódott vagyok és szomorú. Olyan ember vert át, akire még az életemet is rá bíznám. Az az ember aki elhitette velem hogy lehet szép egy borús nap, és hogy van olyan hogy boldog jövő. Egy olyan fiú aki az amnéziám előtt együtt élt velem, ismer kívül-belül... mindent tudhat rólam. Én ? Én, pedig alig ismerem, belecsöppentem egy olyan világba amibe nem akartam. Szeretem ez tény és való, de úgy kellett megismernem mint egy kötelező embert a szerelmi életemben. Köteles voltam, és ezt akkor nem bántam. Éreztem amit kellett, de félek hogy ez most elmúlt... és ha ennyitől el tud múlni akkor itt valahol baj van. Nem tudom, és nem is szeretném, mi történt akkor csak a mára szeretnék koncentrálni és arra hogy végre rendesen egyenesbe hozzam ezt az egészet ahova kerültem.
Beléptem a nappaliba ahol hirtelen minden szem rámszegeződött. Egy halvény mosolyt varázsoltam arcomra, és vártam hogy valaki végre megszólaljon.
-Jól vagy?- Pezz volt az első bátor jelentkező aki felállva elém lépett és szorosan megölelt.
-Fogjuk rá.- mosolyogtam. Mintha semmi se történne, mintha minden rendben lenne. A frászt.
-Figyelj, én nem akarom hogy rosszba legyünk.- elváltam Perry-től és a hang felé vezetettem minden figyelmem.
-Liam, ha akarnék se tudnék rád haragudni. A barátodat védted és ez így van rendjén, majd lesz valahogy.- karjaiban kötöttem ki amit ő mosolyogva fogadott el.
-De azért remélem a mai koncert még áll.- halk nevetés hagyta el a számat, ami Liam mellkasát súrolta olyan közel voltam hozzá.
-Ab, ha akarnék se tudnék nemet mondani, de van egy jó ötletem.- fordultam a többiek felé.
-Meg próbáljuk elintézni hogy mindannyian elmehessünk, utána pedig csapunk egy hatalmas bulit valamelyik rom kocsmában.- ajánlottam fel az ötlete. Mindenkinek felcsillant a szeme, de tudtam hogy meglepődtek. Hisz még én is gyorsan találom ezt az igyuk le magunkat dolgot, de most ez volt az első ötletem arra hogyan tegyem túl magam ezen a napon.

-------------------------------------------

Drága egyetlen Olvasóim!

Kisebb feladatot szeretnék rátok bízni, sőt talán mondhatnám annak is hogy vegyetek részt a blog életében. Ez annyiból állna hogy egy dalt válasszatok Anne és Harry jelenlegi bajlódásának. Tudom viccesen hangzik, de tényleg számítok rátok. A zene lenne a blog főcímdala odafönt :)
A lényeg vagy is a feladat hogy a zene címét és előadóját - majd a youtube linkjét hogy megtudjam hallgatni- megjegyzésbe küldjétek el nekem :)
Számítok rátok, és Anne és Harry is ;) ♥

Txx

II.26. - Nem volt még elég?

*Abi*

Magamban szitkozódtam amiért Anne itt hagyott egyedül Niall-el. Pont erre nem volt most szükségem, hogy ide jöjjön, bocsánatot kérjen, és minden ugyan olyan legyen mint eddig.
-Niall.- próbáltam kihúzni a kezeim az övéiből, de ugyan olyan akaratos volt mint én.
-Ab, kérlek.- kéken csillogó szemei rabul ejtettek, s ahogy a nevemet búgja... belebizsergek.
-Hagyd abba.- suttogtam, majd készültem felállni, de felém tornyosulva elállta az utam.
-Beszéljük meg, én ezt így nem bírom. Kegyetlenség velem szemben hogy egyik percről a másikra változik a viselkedésed.- arcomat fürkészte és én próbáltam nem a szemébe nézni.
-Nincs mit megbeszélnünk.- vágtam rá, majd elindultam az ajtó felé. Gyors mozdulattal kaptam le a kabátom a fogasról és már ki is léptem az ajtón. Hirtelen csapott meg a hideg, és a szakadó hó csak rá tett egy lapáttal. Menet közben kaptam magamra a kabátom, és a sapkát a fejemre húztam ami az ujjában volt.
-Abi!- kiáltott utánam az ismerős hang, én pedig próbáltam egyre gyorsabban sétálni. - Bassza meg, állj már meg.- utolérve rántott rajtam egyet.
-A karom te idióta.- kiáltottam el magam, és rezzenéstelen arccal vágtam az arcába a kedves szavakat.
-Akkor én vagyok az idióta, és te meg...- várta hogy befejezzem, de nem akartam kimondani. Vagy is nem tudtam mit vár tőlem. Mit mondjak?
- Hagyj békén.- suttogva kérleltem, és hátrálva akartam újra elindulni.- Menj be, mert megfagysz.- adtam tudtára, mivel egy szál pólóban rohant utánam.
-Bemegyek ha elmondod mit vársz tőlem... mit szeretnél Abi.- kérlelő tekintette megzavart. Mi az hogy mit várok tőle? Egyértelmű nem?
-Egy bocsánat kérés is megteszi. - kis idő után mint egy kislány szólaltam fel, és hangom alig hallható volt. Közelebb jött így alig volt köztünk pár centi. Nem zavart a közelsége, annál inkább a szótlansága.
-Kérjek bocsánatot egy olyan dologért amit élveztem... és szerintem te is.- kaján vigyora csak pár másodperce jelent meg, egyből eltűnt mikor meglátta a komor arc kifejezésem.
-Nem arra gondoltam.- sóhajt hagyta el a számat, és lemondóan indultam volna újra el, de vissza húzott és olyan történt amire több éve várok.
Megcsókolt.
Lassan, és érzékien érintette a számat, és a bizsergés egyből megindult a hasamban. A szívem hol kihagyott egy ütemet, hol pedig mint egy vonat zakatolt. Szemeim reflex szerűen csukódtak le, és teljes testemmel adtam át magam az érzésnek. Finoman kóstolgatta, becézgette ajkam. Illemtudóan kért engedélyt a bejutásért, amit kis habozás után megadtam neki, így átjárhatta a szám minden centijét. Pár percig tartott, de még is éveknek tűnt. Homlokunkat össze nyomva lihegtünk egymás szájába, ahol az övé kissé súrolta az enyém.
-Sajnálom...-kezdte el.- Sajnálom, hogy olyan barom voltam, elhagytalak pedig te voltál a legjobb dolog az életemben.- a mosoly egyből megjelent az arcomon, és egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam és ajkainak estem. Bele mosolygott a csókba, de vissza tért és lassan csókolt.

***Harry***

-Gyere be, mert te is megfagysz.- átöleltem hátulról Ann-t aki az ajtóból figyelte a tőlünk körülbelül 20-30 méterre lévő csókolózó párt.
-Olyan aranyosak.- fordult meg, és csukta be maga mögött az ajtót. Neki nyomtam és szorosan öleltem magamhoz a derekánál. Halk kuncogás hagyta el ajkait mikor játékosan böktem meg az orrommal az övét.
Élveztem hogy engedély nélkül csókolhatom meg, végre. Nem csak álmodozok róla hanem itt van a karjaimban és édes ajkai az enyémhez érnek. Ittam az érzést és egyre többet akartam belőle.
Fájdalmasan sóhajtottam fel, és hagytam abba Anne kóstolgatását. A telefonom zenélése betöltötte az egész nappalit, így gyors léptekkel indultam meg felé és emeltem a készüléket a fülemhez, meg se nézve ki keres.
-Háló?- szólaltam fel, majd indultam volna vissza Anne-hez de miután megszólalt a vonal túlsó végén a hang, ledermedtem.
-Harry.- Kendall hangja most a legkevésbé se izgatott fel.
-Miért hívtál?- vágtam a szavába.
-Kösz a kérdést, jól vagyok.- cinikus szavak hagyták el ajkait.
-Nincs most kedvem a sablon beszélgetéshez.- besiettem a dolgozó szobába, majd magamra csuktam az ajtót.
-Mi ez a rossz kedv? Gyere át és ígérem nem kell miért problémáznod.- tudtam hogy ez lesz, hogy hiába beszélek a fejével vissza fogja hozni a témát, pedig most nagyon nincs rá szükségem.
-Kendall.- sóhajtottam. -Mondtam hogy ennek vége, vissza tértem a régi életemhez és nincs szükségem a botrányra.
-Harry, Harry, Harry.- mintha nagyon jól tudná hogy tartok az egésztől, direkt húzza az agyam. -Szerintem ez nem telefon téma.
-Szerintem se.
-Akkor találkozzunk, és megbeszélünk mindent.- hiába nem láttam az arcát tudtam hogy önelégült mosolyra húzódnak.
-Kendall, karácsony másnapja van... még is hol akarsz találkozni?- értetlenül álltam a dologhoz.
-A kis kávéház ... tudod... ahol először találkoztunk. - hangja a magabiztosságtól csengett. - Ünnepek alatt is nyitva.
-15 perc és ott vagyok. - vágtam rá. Letisztázom a helyzetet, és lelépek. Nem kell hogy Anne rájöjjön a múltban történtekre, nem akarom emiatt elveszíteni.
Megszakítottam a vonalat, majd felviharoztam a szobámba és átöltöztem. Lesiettem a kabátomért, és egy észre vehetetlen biccentéssel sikerült Liamet a nappaliba csalnom.
-Mi történ haver?- bassza meg ... ennyire látszik hogy kivagyok az idegtől?
-Figyelj, le kell lépnem. Anne-nek egy szót se, ha kérdezi akkor ... nem tudom találj ki valamit.- hadartam el és már indultam is az ajtóhoz.
-Várj... hova mész? - Liam a vállamnál fogva húzott vissza.
-Kendall.- csak ennyit mondtam, mire Liam álla a padlót súrolta.
-Minek? Miért? Nem volt elég?- igaza volt, de per pillanat nem tehettem  mást.
-Most inkább segíts, mint sem hátráltass.- kimentem az ajtón majd gyorsan autóba szálltam és a sebesség korlátokat átlépve siettem és minél hamarabb túl akartam lenni rajta.

------------------------------------

Kedves Ólvasóim!

Baj van... mint minden velem egy világban élő tinédzser, biztos vagyok benne hogy megkapta a félévi bizijét!! Ami nekem egy káosz, csalódás,kiakadás,kiabálás! 

Még én is megtépném magam, de nem tehetem mivel nem akarok már ennél is őrültebb lenni.

Ennek örömére - érezd az iróniát- el vagyok tiltva a géptől. Fogalmam sincs mennyi ideig, de próbálok besunnyogni és részeket irogatni ;) :) Remélem velem maradtok, puszilok mindenkit ♥

Txx

II.25.- Mikor akartad elmondani?

*Anne*

Reggel a halvány napfényre keltem. Lassan nyitottam ki szemeimet, és találtam magam szemben egy alvó fiúval. Göndör haja kesze-kuszán állt, hosszú szempillái orcáján pihentek, telt ajkai pedig halvány rózsaszínben pompáztak. Egy kis puszit nyomtam a szájára, amitől kezei megfeszültek körülöttem.
-Kínzás.- morgott föl, én pedig elnevettem magam.
-Jó reggelt.- köszöntem neki, majd egy újabb kisebb csókot leheltem ajkaira. Egy kisebb pusziból, egy érzéki csók lett. Harry fölém kerekedett, majd kezei felfedező túrára indultak a testemen. Két kezemmel hajába túrtam, s a lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz. A testem bizsergett érintései alatt, és tudtam hogy tisztában van mindennel. Hogy miként reagálok az érintésére, a csókjára, sőt még a szavaira is.
Fordítottam a helyzetünkön és lovagló ülésben foglaltam helyet a csípőjén. Elváltak ajkain, én pedig felegyenesedve egy olyan győztes mosollyal az arcomon néztem le rá.
-Elmegyek zuhanyozni.- lemásztam róla, majd egy pár ruhával becuccoltam a fürdőbe.
Lehámoztam magamról a pólót és a melegítő nadrágot majd beálltam a meleg víz alá. Nem tudom mióta álltam alatta, de egyszer csak nyílt az ajtó, én pedig reflex szerűen néztem ki a függöny mögül.
-A frászt hozod az emberre.- szúrtam le Harry-t aki csak nevetett, majd neki állt fogat mosni.- Nem akarsz esetleg kimenni?- érdeklődtem.
-Nem.- vállat rántva nyomta a fogkrémet a fogkefére majd elkezdte a megszokott folyamatot.
-Amúgy elhúzhatod a függönyt.- perverz mosoly jelent meg az arcán.- Előttem nem kell szégyenlősnek lenned.
-Harold.-morogtam fel, majd vissza húztam a függönyt.
-Csak egy kicsit, had lássam a csoda szép tested.- könyörgött a függöny túloldaláról.
-Hagyj békén!-nevettem el magam.- Rohadtul egy perverz ember vagy, már nem azért.
-Nem igaz.- háborodott fel, de utána el is nevette magát.- Nah jó, igazad van.
-Menj ki, Te.- nevettem.
-Nem.
-Harry.- nyomatékosítottam a szavaim, mire egy sóhajt hallottam.
-Tudod ha ilyen vagy lassan be kell látnom hogy kénytelen vagyok téged meg erőszakolni.- kikerekedett szemekkel hallgattam szavait.- Bár tudom hogy úgyse ellenkeznél.- hangosan felnevettem.
-Vigyáznék a helyedben.- hallottam ahogy az ajtó csukódik, ezáltal tudatosította bennem hogy elhagyta a helyiséget. A nevetést nem tudtam abba hagyni, Harry teljesen megőrült.

*Harry*

Remélem Anne tudja hogy csak vicceltem, bár ki tudja meddig bírom még így mellette. Nem akarok semmit se siettetni, hisz megígértem neki hogy lassan haladunk, de még is csak férfiből vagyok.
A telefonomat nyomkodtam az ágyon , mikor az ajtó kinyílt és kilépet rajta. Felöltözve, a haját törölte szárazra miközben lassan lépkedett felém. Egy felér póló takarta tökéletes kebleit, alul pedig egy farmer védte. Fehér zokniba lépkedett felém a törülközőt ledobta az ágyra félig nedves haját pedig egy kontyba fogta feje tetején. Ittam a látványt, és próbáltam uralkodni magamon. De mind hiába, mivel Ann hirtelen döntött hátra és ült rám.
-Meg erőszakolnál egy végtelen lányt.- meg fogta a csuklómat mind két kezemen és a fejem főlé tette, lefogta bár nem kellett erőlködnie, direkt hagytam magam.
-Úgy látom a végtelen lány felülkerekedett rajtam.- mosolyra húztam ajkaim.
-Bolond vagy... mondták már?-elnevette magát, majd leszállt rólam. Értetlenül és csalódottan figyeltem ahogy leveszi a szekrényajtóra akasztott farmerkabátját, s lazán belebújik. Felhúzta fehér Converse cipőjét. Majd elindult lefelé, én pedig hirtelen utána.
-Azt hittem játszunk még ilyet.- rántottam vissza a karjánál a lépcső tetején.
-Nagyon vicces.- közel hajoltam hozzá, de nem csókolt meg. Ajkaink súrolták egymást, s élesen szívtam be a levegőt.
-Tudod hogy egyszer kifogsz nyírni.-suttogtam ajkaiba, majd félre dobva minden szenvedést nyomtam rá ajkaim az övére. Engedélyt kérve, s kapva hívtam párbajra nyelvét, és sikeresen nyertesként távoztam. Felkaptam az ölembe amolyan menyasszonyi stílusban és levittem a konyhába ahol már vadul zajlott az élet. Anne végig nevetett és kapálózott csak hogy megnehezítse a dolgom. De édes nevetése engem is erre késztetett így megjelentünk a konyhába mint két vihogó idióta.
Niall és Abi együtt bohóckodtak a pultnál, ahol palacsintát próbált sütni szegény Dani. Zayn,Lou és Liam csak az asztalnál nevetett, míg Pezz és El a terítéket helyezte fel. Megjelenésünkre mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Reggelt.- köszönt kedvesen Anne, majd leugrott a karjaimból.
-Szépség és a szörnyeteg megérkezett.- kuncogott Lou, mire mellé ülve bele boxoltam a vállába.
Lou vissza ütött, de csak röhögtünk. Nyakát körbe fogva rántottam magamhoz és elkezdtem a haját össze-vissza borzolni. Lou röhögött, ahogy én is. Csapkodott, kapálózót, majd hogy nem levert egy bögrét. Elengedtem és hagytam hogy levegőt kapjon a sok röhögéstől. Niall nevetése mindenkit megmosolyogtatott, rég láttuk őt ennyire felszabadultnak. Ahogy Abi-vel elszórakoztak a palacsintákkal... mint két gyerek. De hazudnék ha ezt mondanám, mivel Niall nekem mesélt Abi-ről... még amikor először felbukkant a képernyőn.
Niall azt mondta hogy Abi is ott volt az X-faktor válogatóba, és hogy nagyon jóba lettek. De Abi nem jutott tovább, ezért szakadt meg a kapcsolatuk. Furcsálltam ez a véletlen egybe esést, sőt azt a legjobban hogy nekem erről Anne egy szót se mondott.
-Milyen jól elvannak.- hajolt közel a fülemhez Ann és suttogni kezdett.
-Csodálkozol?- nevettem el magam. Anne furcsa tekintette engem is össze zavart. -Hát ismerik egymást már rég.
-Mivan?
-Te nem is tudod.- lepődtem meg én is.
-Abi.- állt fel Ann, próbáltam vissza rántani de már nem ment.
-Igen?- fordult felé mosolyogva a lány.
-Beszélhetnénk?- a nappali felé biccentett a barátnőm majd el is indult. Abi ijedten rám nézett, majd mindenkin végig vezette a tekintetét. Senki sem tudod semmi, még talán és sem. Gondoltam hogy ezzel elsz kapcsolatos, de miért kapta fel a vizet.

*Anne*

Leültem  a kanapéra majd vártam hogy Abi is helyet foglaljon. Velem szemben helyezkedett el, ijedt tekintettel meredt rám.
-Mikor akartad elmondani?- ugrottam egyből neki.
-Mire gondolsz?
-Niall és Te.- vázoltam a helyzetet.
-Nincs olyan hogy Niall és én.- rázta a fejét.
-Harry most mondta, hogy régóta ismeritek egymást.-felálltam és idegesen kezdtem el fel alá járkálni.- Miért hazudsz nekem? Pont nekem?- már a sírás határán voltam.
-Anne... -sóhajtott. -Rohadt régen volt, és nem vagyok rá büszke.- furcsán nézhettem rá, mivel arcát a kezébe temette, és tovább mesélt.
-4 kicseszett éve én is indultam az X-faktorba, mint táncos, de nem jutottam el a mentor házig... és amíg bent voltam meg ismerkedtem Niall-el. Ő tovább jutott én pedig készültem haza menni, mikor az egyik stúdiós vissza hívott. Megkértek legyek háttér táncos, nem fogadtam el.- ledöbbentem. Abi álma a tánc és elutasított egy ilyen lehetőséget?
-Miért?-ültem le mellé. Az idegességemnek már nyoma sem volt.
-Mert lefeküdtem vele, és mikor kiderült hogy tovább jut én pedig nem, közölte velem hogy nem akar már semmit mer' fél hogy eltávolodnánk egymástól.-gúnyosan nevetett fel.
-De tudja hogy táncos lehettél volna?-Abi megrázta a fejét.
-Azóta nem is beszéltünk, s amikor te közölted velem 1 éve hogy Harry-vel jöttél össze... utána hogy megkérte a kezed irigyeltelek, de aztán megtörtént a baleset és ne vedd sértésnek vagy bántásnak sőt igazából ki se kéne mondanom...-hadarta.- De én örültem.- sóhajtott fel.
-Mert így nem volt olyan dolog ami össze köt újra vele.- biccentett a konyha felé.-De még mindig érzek iránta valamit és ez gáz.- elsírta magát. Zokogott.
Köpni nyelni nem tudtam, képtelen voltam feldolgozni a részleteket. Lesokkoltan ültem a kanapén és a síró barátnőmet vigasztaltam. Kis idő elteltével megjelent a gyerek mosolyával az ajtóban barátnőm szőke szerelme. Értetlenül figyelt minket, mikor én biccentettem neki hogy jöjjön ide. Leguggolt Abival szemben és két kezét a kezébe fogta. Abi felkapta a tekintettét, én pedig jobbnak éreztem ha most nem zavarok.

----------------------------------------

Sziasztok!

Sajnálom hogy ilyen sokáig tarot meghoznom a részt, de egyszerűen nem jutottam gép közelbe. Itt a fél éve, és így kilencedikbe olyan szinte tiportam a jegyeimet a földbe hogy az nem kifejezés... főleg egy vendéglátói iskolába.

Másik blogomba is most tudtam csak írni, ami szintén szomorú. De megpróbálom össze szedni magam :)

Két szavazást is indítottam oldalt, és örülnék ha mindenki jelölne valamit :)

Imádok mindenkit... remélem tetszett a rész ♥

Txx

II.24.- Csodák még lehetnek [+egy kis szónoklat]

*2 hét múlva*

Reggel úgy keltem fel mint egy élő halott, azt se tudtam merre van az előre. A konyhából finom illatok áradtak, de valahogy hányingerem volt. Émelyítő érzés volt, és rettentően szédültem ahogy lábaimat egymás után rakosgatva sétáltam le a lépcsőn. Egyik pillanatban még erősen kapaszkodok a korlátba, a másikba már a földön fetrengek és a fejemet fogom amit erősen beütöttem az egyik lépcsőfokba.
-Anne!- kiáltott fel valaki, és oda rohant hozzám. Arca kirajzolódott előttem, és felismertem a kis szőke barátnőmet, Pezz-t.
-Jól vagyok.- kezdtem, s próbáltam felülni, de a fejem irtóan sajgott, így vissza is zuhantam.- Nah jó, nem.- fogtam a fejem.
-Mi van veled?- jött közelebb El is.- Gyere.-ketten kapartak fel a földről, és vittek a kanapéhoz.
-Te tűz forró vagy.- állapította meg Dan, majd hozott egy pokrócot, hisz remegtem mint a nyárfa levél.
- Fáj valamid?- érdeklődött Abi, mire elmosolyodtam.
- Lassan már azt is mondhatom hogy a hajam is fáj.- egy halk nevetés töltötte be a szobát a kijelentésemre, de nem tartott sokáig.
-Akkor cuccoljunk, irány a doki. - jelentette ki Dan, mire mindenki felállt, és öltözködni ment.
-Állj.- kiabáltam el magam, de hirtelen abba is hagytam hisz a fejem még jobban fájni kezdett. - Nem megyünk sehova, főleg nem orvoshoz.- jelentettem ki.
-Te normális vagy?- Abi cinikusan elnevette magát.- Úgy nézel ki mint egy zombi. Lázas vagy, és elvágódsz a lépcsőn. Azt hiszem ez orvosra tartozik.- a többiek egyetértően bólogattak.
-Nem.- ellenkeztem. -Utálok mindent ami az orvosokhoz, vagy a kórházhoz köt.- emlékek jöttek elő, a nagyiról, rólam. Mindenről. Nem akartam kórházba menni, főleg nem ilyenek után.
-Akkor mi legyen?- kérdezte El, mire én csak próbáltam felülni egy kicsit és megrántottam a vállam.
-Ha kérhetnék egy fájdalom csillapító és egy teát, irtó hálás lennék.- jobban magamra csavartam a takarót, és próbáltam átmelegedni.
-Hozom.- Pezz felpattant és kiment a konyhába.
A többiek szorosan mellém ültek, és együtt érzően átöleltek. Mosolyogtam a kedvességüktől, de egy-egy köhögés miatt meg kelet szakítanom.
Pezz vissza jött egy forró teával a kezében, és egy gyógyszerrel. Hálásan mosolyogtam, mire ő csak bólintott. Bevettem a gyógyszert majd egy korty teával leküldtem. Sóhaj hagyta el a számat, hogy mennyire egy szerencsétlen ember vagyok. Csönd lepte el a szobát, amit a számomra más ismerős zenélés szakított félbe.
-Ez meg mi?-kapta föl a fejét El.
-Harry.- mosolyodtam el. A többiek értetlenül néztek rám, mire elnevettem magam. - Lehozná nekem valaki a laptopot a szobából?- érdeklődtem, de be se fejeztem Abi már futott föl, s vissza felé a kezében a laptoppal ült le.
Felnyitottam a tetejét, majd elfogadtam a felém irányított hívását. Frászt kaptam magamtól a kamerába, tényleg rettenetesen néztem ki, a lányoknak igaza volt.
-Szia.- köszöntem halkan.
-Szia.- elakadt a hangja. -Jól vagy?- érdeklődött.
-Kösz.- elnevettem magam. - Tudom hogy szarul nézek ki.- ismertem be.
-Anne.- sóhajtott.- Még így is gyönyörű vagy.-elmosolyodtam kedvességén.
-Képzeld elvágódtam a lépcsőn.- mosolyogtam büszkén mint egy kisgyerek, Harry pedig idióta arc kifejezéssel bámulta a kamerát.
-Gratulálok?- mosolyodott el.
-Szia Harry.- kiabálták a lányok szinte egyszerre a háttérből.
-Hello mindenki.- Harry integetett, én pedig a csajok felé fordítottam a laptopot.
-Eleanor hangját hallottam?- most Harry mögül szólalt föl valaki, feltehetőleg Lou.
-El.- köszönt bele a kamerába barátnőjének.
-Szia drága.- integetett neki.-Hiányzol.-mondta El szomorúan.
-Még 1 hét.- jelentette ki boldogan Lou.
Mindenki beszélt mindenkivel, én pedig csak kortyolgattam a teám és mosolyt erőltettem az arcomra.
Egy kis idő után Harry eltűnt a képből amit furcsálltam. Gondoltam akkor kimegyek én is egy kicsit, és kibattyogtam a konyhába. Miközben töltöttem egy újabb gőzölgő teát, a mobilom csörögni kezdett a pulton.
-Hát te?- érdeklődtem, mire a túl oldalon felszólalt egy mély hang.
-Bezavartak.- szólalt föl lemondóan, mire én elnevettem magam.- Csak elakartam neked mondani hogy hiányzol és nagyon szeretlek, és vigyázz magadra.- mosolyogtam mint a vad alma, majd észbe kaptam és válaszoltam.
-Én is szeretlek Harry.- nem láttam az arcát, de tudtam hogy ő is mosolyog és ez engem csak még boldogabbá tett.

***

Mikor már mindenki össze szedte magát, még én is. Gyorsan vettem egy zuhanyt és felöltöztem. Eldöntöttük hogy nem hagyjuk az utolsó percre a vásárlást Karácsonyra, és mivel még szinte egyikünknek sincs ötlete, így jobbnak láttuk elintézni előbb.
-Biztos akarsz jönni?- Abi aggódása megmosolyogtatott, de bizonytalan lépéseim igazat adtak aggódásának.
-Persze.-vágtam rá. -Annyira nem vagyok beteg.- mosolyodtam el.
-Ha te mondod.- legyintett.
Beültünk a kocsiba, majd a plázáig meg se álltunk. Öten vágtunk neki a bevásárlásnak, hol ketté szakadtunk de többnyire mindenki mellettem akart lenni, nehogy itt is elvágódjak.
-Ez a pulcsi?- mutatta nekem El, mire elnevettem magam.
-Mintha Louisra tervezték volna, piros fehér csíkos. Isteni.- nevettem.
-Nah, akkor jól van.- nevetett ő is.
Sétáltunk üzletből üzletbe, majd beültünk kávézni is. A végére már jól voltam, és a szédülés fejfájás kombó is elmúlt. Mosolyogva sétálgattam, mint a mellettem lévő barátnőim. El se tudom hinni, hogy itt lehetek velük, és hogy karácsonyra vásárolok a barátomnak, Harrynek. Mint egy álom, amiből bármikor felkelhetek, és porrá foszlik az egész.
-Talán életemben elöszőr várom nagyon a Karácsonyt.- bepakoltam a csomag tartóba a szatyrokat, míg a többiek lassan beültek.
-Remélem épségben haza tudnak jönni, 20-adikától hatalmas vihart mondanak. - böngészte a telefonját Pezz.
-Én is.- válaszoltam burkoltan, majd beindítottam a kocsit.

*** December 24***

Mikor felkeltem elsétáltam zuhanyozni, majd felöltözni. Reggel már fél 7-kor mindenki készen állt a takarításra és a főzésre. Takarítani nem nagyon kellett hisz nem élünk szemét telepen, főzni pedig annál inkább. 10-en leszünk, köztünk van még Niall is aki két főre eszik, és jó lenne ha még maradna is másnapra. Harry laptopjáról halásztam elő pár receptet, majd a pultra helyezve Abi és El segítettek sütni,főzni.
Éppen a tésztát gyúrtam a sütihez mikor elkezdtett csörögni a telefonom, gyorsan nyomtam rá egy aprót, hogy ha lehet ne kenjem össze, majd gyorsan kihangosítottam.
-Kihangosítottal göndör.- mosolyogtam, hiába nem látta.
-Anne.- sóhajtott. Megijedtem, gyorsan abba hagytam a tésztával való bajlódást és teljes figyelmem a telefonra szenteltem.
-Nem tudunk haza menni.- ahogy kimondta mintha minden össze tört volna, a többiek abba hagyták a munkát és lefagyva meredtek rám.
-Mi?- csak ennyi jött ki a torkomból.
-Csak az ünnepek után tudunk haza menni, a repülőket nem engedik felszállni a hóvihar miatt amit a meteorológusok jósoltak.- hallottam a hangján hogy ez neki is fáj, és hogy szenved. Csönd lepte el a szobát, amit Harry tört meg.- Sajnálom baby.- sóhajtott.
-Ne Harry, nem a te hibád.- szóltam gyengéden.
-Majd még hívlak, szeretlek.
-Én is, szia.- bontottam a vonalat majd végig néztem a többieken.
-Most mondja azt valaki hogy higgyek a karácsonyi csodákban. - szólalt föl Pezz, és szomorúan dobta le a a rongyot a kezéből a pultra.
-Higgy a karácsonyi csodákban.- lépett mellé Abi és átölelte.
A további hangulat egy temetéshez volt hasonló. Bár mindenki csinálta a dolgát, valahogy már nem volt ugyan az. Elvoltunk meg minden de amikor a fát kellet elkezdeni díszíteni valahogy senkinek sem volt kedve.
-És ha nem csináljuk meg... akkor sincs semmi.- ült le a kanapéra Dani.
-Ne legyél már ilyen, próbáljuk mindennek a jó oldalát nézni.- ültem le mellé és átölelve egy puszit nyomtam az arcára.
-De így már ehhez az egészhez sincs kedvem.- Pezz unottan lepakolta az asztalra a zacskókat és a csomagoló papírt. -Szar ez így.- jelentette ki, majd törökülésbe leült a szőnyegre.
Sóhaj hagyta el a szánkat majd erőt vettünk magunkon és elkezdtük igazgatni a fát.

***

Egymás kezéből adogattuk a díszeket mikor már sötét volt. A nappaliba a kandalló tüzének fénye, és a gyér lámpa ami világosítást adott. Gyújtottunk gyertyákat is, amik mézeskalács és fenyő illatba öntötték el a szobát. A feldíszített nappaliba karácsonyi hangulat uralkodott, bár mi nem éreztük. Hiányoztak, és ez így nem volt az igazi. Abi is elvont kenődve, bár neki igazából még ujjak lesznek a fiúk. Hiába is beszélt velük skype-on keresztül. Talán ő is átérzi amit mi, bár ez egy részben fura. Hisz mindenki várja haza a párját,míg ő neki szép szóval mondjuk ki nincs.
Nem tagadom furcsállom a viselkedését, elevenebb és mosolyog mindig. Eddig is vigyorgott össze vissza, de mostanság szokásosnál többet, és amikor vásároltunk kicsit sokat kérdezett a szőke ír manóról. Akkor még nem furcsálltam, de lassan kezdett össze állni a kép. Nem tudom hogy viszonyul hozzá, de biztos hogy nem úgy mint egy szimpla idegen akit most lát életében először. Gondolkodásomat egy hang zavarta meg, méghozzá a bejárati ajtó. Valaki babrált vele, de ez csak nekem tűnt fel. Kint nagy pelyhekben hullt a hó, így nem gondoltam volna hogy bárki is be akar törni. Nem tudna elmenekülni, betemeti a hó.
Minden aggodalmam elszállt mikor meghallottam, és megláttam a nagykabátos, bőröndökkel szenvedő barátom, aki úgy nézet ki mint egy eszkimó. Mit sem törődve azzal hogy több hó van rajta mint kint az utcán, nyakába ugrottam. Amit egy picit meg is bántam hisz olyan hideg volt, hogy csodálkoztam nem lett belőle jég kocka. Fenekemnél tartott, miközben szorosan öleltem át a nyakát. Kirohanásomat többen is figyelemmel kísérték, aminek az lett a vége hogy minden lány elindult a kiszemelje felé. Csak szegény Niall szenvedett, nah meg Abi. Harry nyakából pont rá láttam az ajtóra és még valaki ácsorgott ott.
-Szia.- halkan suttogtam neki, miközben lehámoztam róla a sapkát, ezzel felfedve rakoncátlan fürtjeit.
-Szia.- egy puszit adott a számra, amiből én többet akartam. Még mindig kapaszkodtam mint egy kis majom és olyan közel húztam magamhoz, hogy félő volt megfullad. Mosolygott egy pillanatra mohóságomon, de egyre gondoltunk és ő se bánta meg az érzékibb táncot amit nyelvünk közösen járt.
-Menjetek szobára.- kiáltotta el magát Lou, mire mindenki egy emberként nevette el magát.
Lecuccoltak a fiúk, és így megláttuk az ismert idegent az ajtóban. Josh. 
-Anne.- mosolygott mint egy őrült, és én tudtam miért.
-Ne csináld kérlek.- nevettem és megöleltem. 
-Nyugi, már elintéztük a fürdőt.- kacsintott, mire én eltakartam a tenyeremmel szemeim és kínosan nevettem.
Betömörültünk a nappaliba, mindenki megtalálta a helyét, én személy szerint a földön ültem a göndörkével.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele...- kezdte el Niall.- De ha lehet essünk minél előbb túl a dolgokon mert rettentően éhes vagyok.- elnevettük magunkat.
Szépen lassan mindenki át adta az ajándékokat, mire egy zacskó a fa alatt maradt. Furcsállva figyeltük, hiszen átadtunk mindent és még Josh-nak is szerváltunk egyet, így érdekesnek találtuk a titokzatos csomagot a fa alatt.
-Jah, elnézést.- pattan föl az Ír manó, mire mindenki rá kapta a tekintetét.-Ez a tied Abigal.- nyújtotta át a díszszatyrot Niall Ab-nek. Zavarában felpattant majd a zacskóért nyúlva teljesen elkerülte a figyelmét az hogy Niall már az ajándékozás második szakaszában tart, az az hajolt hogy puszit adjon Abi-nek. Szegény lány már így is vörös arccal ült a szobában, majd miután teljesen félre mente a puszi, az az majd nem Ab szájára, már végképp kínos volt neki az egész. Zavartan ült le a két fiatal, mi pedig nagyokat kuncogtunk az orrunk alatt. Nem akartam Abi-t még azzal cseszegetni hogy mutassa meg nekünk mit kapott, szegény már így is kivan, de felemelően jó volt látni ahogy ketten teljesen vörös arccal néha-néha egymásra pillantva mosolyognak el. Mint két gyerek, tünemény. 

-----------------Ha nem akarsz csacsogást olvasni inkább most lépj el az oldalról-------------

Minden Kedves Olvasómnak....!

Hát először is Hello mindenki! Remélem rettentően jól telt a Karácsony és egyben a Szilveszter is, így utólag is Mindenkinek Sikerekben Gazdag Újévet Kívánok!

Remélem 2014.-ben is velem tartotok, és olvassátok kis fantáziám szüleményeit, vagy éppen rettentően rossz kitalációit. Mint mindenki tudja - vagy ha eddig nem is tudtad- egy 99%-ban sablon blogot olvasol. Kijelenteném előre is hogy Köszönöm... de tényleg. Legalább tudom hogy olyan vagyok mint a többi, végül is mindenki egyenlő ember. Gratu.

Lényeg ami lényeg lehet foktok tőlem ilyen kedves öntörténeteket olvasgatni, nem kötelező előre kijelentem. 

Nah nem fárasztok senkit sem... bocsánat a rettenetes részért .... 4 órát aludtam! 

Txx 
(Imádom mind a 33. olvasómat ♥)