Part 25.- A Nagyi.

Köszönöm a komikat :) És ekértük a 6000. oldal megjelenítést :D Szavaz oldalt hogy legyen-e a történetnek folytatása/második évada:)))
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csak sírtam a szoba közepén, összekuporodva és a fejemben magamat szidtam hogy mekkora barom vagyok! Lekellet volna már mennem egy fél órája, de se kedvem se erőm nem volt hozzá... pedig anyunak is el kellene mondanom.

*Harry szemszög*

-A reggeli isteni volt!-mondtam és a tányéromat a mosogatóba helyeztem ahogy Linda kérte ( Anne anyukája).

-Anne merre van?-jött felém a kérdés Niallertől.

-Fogalmam sincs, csörgött a telefonja , én pedig lejöttem!-mondtam és elindultam a lépcső felé.-Megnézem mit csinál..-mosolyodtam el és felfelé vettem az irányt. 

Mikor benyitottam a szobába, nagyon megijedtem. Anne a földön, sír és nem válaszol.

-Anne, mi történt? Fáj valamid? Jól vagy?-térdeltem le elé, és kérdésekkel bombáztam. Ő csak az arcát a tenyerébe temetve zokogott. -Anne, válaszolj! Kérlek!-mondtam és szorosan magamhoz öleltem. Nem tudtam mit csináljak, hisz még azt se tudtam miben tudnék segíteni. Csak ott térdeltem előtte, és a derekát át fonva szorosan tartottam magamhoz.

-Anne, kérlek ... mond el mi történ!-kérleltem mire eltávolodtunk egymástól és belenézet a szemembe.

-A... a.... nagymamám!-kezdte el, de újra zokogni kezdet.

-Nyugodj meg, itt vagyok!-és megfogtam a kezét.

-Rákos....!-mondta halkan, bennem pedig megállt az ütő.

-És tudunk valamit segíteni?- kérdeztem és letöröltem az arcán lefolyó könnycseppet. Nagyon rossz őt sírni látnom.

-Nem tudom...-válaszolta, de elcsuklott a hangja.-Kérlek mond el anyának! Én nem tudok lemenni.

-Segítek...-mondtam és már kezdtem volna felhúzni a padlóról, de ő csak megrázta a fejét.

-Nem, hagyj ... megérdemlem.-szólt és a kezét kihúzta a fogásomból.

-Ne mondj ilyet. Ezt senki sem érdemli meg... ez nem olyan dolog!-majd végre feltudtam húzni a földről.

-Nem akarok így lemenni...kérlek maradjunk itt!-kérlelt és szorosan megölelt.

-Muszáj!-válaszoltam és szorosan öleltem, legalább érezze hogy én védelmezni fogom, bármi is történjen.

Lassan lementünk, és beléptünk a nappaliba. Az összes szem ránk szegeződött, és kérdően hol rám, hol pedig Annere néztek.

-Mi a baj?-lépett felénk Linda.

-A nagyi, a kórházban van, eszméletlenül és....rákos.-kezdet bele Ann, de ismét sírni kezdet. 

-Jézusom!-szólt Linda és leült, mert a hírt már ő sem bírta.

-Sajnálom, az én hibám.-mondta Anne és kiszaladt a nappaliból. Én utána mentem, de már csak az utcán kaptam el.

-Hova mész?-kérdeztem és megfogtam a két karját oldalt.

-El, nem tudom...!-mondta és hátrálni kezdet tőlem.

-Anne...-szóltam és értetlenül néztem rá, hisz tőlem nem kell tartania.

-Kérlek, most hagyj magamra...!-jelentette ki és elment. Én csak néztem ahogy egyre távolodik és távolodik,majd vissza mentem a házba. Nagyon rosszul éreztem magam, miért én vagyok az akit most utál?!

-Hol van?-támadott le Niall az ajtóban.

-Nem tudom.-vágtam rá és kikerülve őt az emelet felé vettem az irányt.

-Mi az hogy nem tudod?-fordult utánam és a vállamnál fogva vissza fordított vele szembe.

-Azt mondta hogy hagyjam most magára!-szóltam és zsebre tett kézzel vártam Niall reakcióját.

-Te normális vagy? Egyedül hagytad ilyen állapotban?-kiáltott rám, mire én is ideges lettem, hisz mit kellene tennem, ha azt mondja hogy hagyjam akkor hagyom... nem mászok a nyakába.

-Miért mit kellene csinálnom?-förmedtem rá, hisz szerintem nincs oka rám haragudnia.

*Anne*

Csak sétáltam, könnyekkel az arcomon. Nem tudtam hova mehetnék, és azt se tudtam miért voltam ilyen bunkó Harryvel, hisz ő nem tehet semmiről, de most akkor is egyedül kell lennem . Megérdemlem.

Sétálgattam a városban, minden ember hülyének vagy éppen elmezakkantnak tarthatott, hisz kb. úgy is nézhettem ki. A telefonom folyamatosan rezgett a zsebemben, ezért egy idő után már kikapcsoltam. Tudom bunkósság ezt csinálnom, és hogy anyu totál ki van akadva hogy eltűntem, de így nem megyek haza... nem kell a pátyolgatás hisz én voltam a hülye, és sose szerettem ha sajnálnak vagy ilyesmi. Felmentem a kedvenc helyemre amit még a nagyi mutatott, egy magas épület tetőtere, üveg korláttal körülvéve... nem nagyon szoktak ide felmenni az emberek így szinte mindig egyedül vagyok. Csak ott ültem a földön és bámultam ki a fejemből.

Már vagy 3-4 órája ott üldögélhettem mikor Harry jött felém.

-Hogy találtál meg?-kérdeztem és rá se néztem, csak bámultam előre.

-A nagyid mondta..!-szólt mire én hirtelen felkaptam a fejem és rá néztem, ő halványan elmosolyodott és elindult felém. Én felálltam és a nyakába borultam.
-Jól van?-kérdeztem félve, de reméltem a válasz 'igen'.
-Egyenlőre...!-szólt, mire össze szorult a gyomrom és ökölbe szorítottam a kezem. Harry vállán pihentettem a fejem és néztem ahogy a nap lassan már lemegy.
-Be akarsz hozzá menni?-kérdezte mire eltávolodtunk egymástól és mélyen a szemembe nézett.
Bólintottam egyet mire ő megfogta a kezem, összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk. Sétálva mentünk a kórházba, az ajtó előtt megtorpantam és mintha a lábam a földbe gyökerezett volna nem tudtam tovább menni.
-Gyere, nem lesz semmi baj!-mondta és megszorította a kezem. Elindultunk fölfelé, beszálltunk a liftbe és Harry megnyomta a legfelső gombot.  Mikor kinyitódtak az ajtók, egy hosszú folyosóval találtam magam szemben. Mindenki a hosszú széksoron ült a folyosón, kivéve az öcsém, ő nem volt itt. Gondolom anyuék még el se mondták neki ... jobb is. Mikor kiléptem a liftből mindenki ránk kapta a figyelmét és anya felpattant a székről.
-Kicsim...!-ugrott a nyakamba kisírt szemekkel.
-Sajnálom.-szóltam és szorosan megöleltem anyut.
Mikor elengedtük egymást anya leült és egy nagy ajtó felé biccentett, majd egy halvány mosolyt húzott az arcára.-Már vár rád...-kezdte mire én elindultam. Bekopogtam az ajtón és mielőtt beléptem volna, vissza pillantottam Harryre. Ő csak mosolygott és bólintott egyet. Lenyomtam a kilincset és szép lassan betoltam az ajtót. Egy hófehér szoba, halványkék linóleum padló, bútorok és egy ágy. Ott feküdt és csak mosolygott , szemei csillogtak az örömtől.
-Nagyi...-léptem oda hozzá, és megöleltem, nem akartam elengedni annyira szerettem volna ha ez a pillanat öröké tartana, és semmi gondunk nem lenne.
-Az unokám haza talált...-mondta mosolyogva és és egy kicsit feljebb ült.
-Maradj csak, ne erőltess semmit!-szóltam, és próbáltam az aggodalmam egy kicsit leplezni.
-Öreg fából vagyok már, nekem már úgy is tökmindegy..-mondta nevetve, mire én is elmosolyodtam.-Mi baj van? Mi ez a szomorúság...?-kérdezte és a kis szekrényhez nyúlt egy bögréért.
-Semmi, csak fáradt vagyok... turnézunk.-próbáltam hihető füllentést csinálni és oda húztam egy széket az ágy mellé.
-Rendben, és mi az igazi baj?-nézett rám. Hát igen, a nagyi az aki igazán ismer...!
-Csak rossz téged, megint itt látni!-válaszoltam és próbáltam vissza tartani a sírást.
-Látod... ott a megint, egyszer már kijöttem innen, hát akkor most is menni fog.-mosolygott és bele ivott a teába.
-Tudom, csak ...! Ez így annyira nehéz.-mondtam és elővettem a táskámból egy kis londoni buszt, amit még neki vettem, csak eddig nem volt rá alkalmam hogy oda adjam.

-Tessék, ezt neked hoztam..!-nyújtottam át a kis buszt. Még Londonban vettem, nekem is van egy, de azt 14 évesen kaptam az apukámtól, kicsit ütött-kopott, de mindig emlékeztettet arra hogy ki kell jutnom Angliába.

-Köszönöm.-mondta mosolyogva és jól megnézte, majd a kis asztalra tette az ágya mellé.-És mesélj akkor már ha itt vagy, most remélem van időd... mond milyen kint az "élet"?-kérdezte és figyelmesen nézett.

-Háát.-kezdtem bele a mesélésbe egy nagy vigyorral. Elmeséltem neki mindent, és már csak arra lettem figyelmes figyelmes hogy elaludt. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára majd kimentem. A folyosón csak Harry és Niall állt.

-Többiek?-léptem oda hozzájuk.

-Haza mentek ...-kezdet bele Niall.

-Miért?-néztem rájuk kérdően.

-Anne több mint 4 órát voltál bent, csodálkozol?-nevetett Harry.

-Bocs..-sütöttem le a szemem.

-Jaj, nem úgy gondoltam.-mondta Harry és megölelt. 

Elindultunk haza, és beérve a lakásba mindenki megcélozta az ágyat, mivel már csak 2 napunk van és szeretném meg mutatni nekik a várost, így holnap sűrű programunk lesz.

Part 24.- Megérdemlem.

Szavazz :D -------------------------------------------------------------------->
Sziasztok, köszönöm a kommenteket és a pipákat :)) Egy kicsit zavaros rész lett szerintem , de lehet ti ki tudtok rajta igazodni ;) :D
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
-Tiszta jó vagyok, ez tök finom lett!-dicsértem meg magam és a pulton ülve nézegettem a pohár kakaót.
-Én is ...-jött egy fáradt hang lefele a lépcsőn.
-Jó reggelt!-mosolyogtam és figyeltem ahogy Harry lejön az emeletről.
-Neked is...-lépet oda hozzám és átkarolta a derekam majd megcsókolt. Én még mindig a pulton ültem kezemben a kakaóval, így próbáltam a kezem úgy át emelni Harry válla fölött hogy közben ne öntsem rá a pohár tartalmát.
-Máris csinálom!-mosolyogtam és lehúztam a maradék italt és a bögrémet a mosogatóba helyeztem. Miközben csináltam Harry italát, ő mögém állt és át karolt és a nyakamat kezdte el puszilgatni.
-Így elég nehéz!-nevettem. Harry is elnevette magát és egy utolsó puszit nyomott az arcomra.
-Tessék!-nyomtam a kezébe a kakaót.
-Köszönöm!-és egy puszit nyomot a számra.
Ott ültünk ketten a konyhába ő a pultnál a széken én pedig előtte a pulton. Mintha már 100 éve házasok lennénk és szinte minden reggelt így kezdenénk. Lassan feléledt mindenki, először anya, majd Niall és Lou is, utánuk jött apu, Zayn és Liam.
Lent beszélgetünk mikor lebotorkált az öcsém is. Hát igen 8 évesen még lehet fél 11-ig aludni.
-Anne!-ugrott a nyakamba.
-Sziaaaa!-nyomtam egy puszit az arcára és fölkaptam az ölembe.
-Mikor jöttél haza? És mit keres a One Direction a házunkban?-nézett körbe álmos fejjel, de a vigyor akkor is ott volt az arcán, a szemei pedig csillogtak az izgalomtól.
-Tegnap este jöttem, ők pedig a barátaim ...!-mondtam és jó erősen magamhoz szorítottam.
-Meg fulladoook!-mondta nevetve.
Mikor már kinyomogattam belőle a szuszt is, végre bemutatkozhatott mindenkinek.
Annyira őrült nekik hogy az nem kifejezés.
-Tök vicces hogy a 8 éves öcséd is ismer és még szeret is minket!-mondta mosolyogva Liam.
-Hát, 3 éve csak titeket hallgatlak full hangerőn, és hát még is csak az öcsém!-mondtam majd öcsi felé fordultam és össze boxoltunk az öklünkkel.
-De kis vagányak valakik!-szólt Zayn és rám nézet.
Én csak mosolyogtam és magamhoz húztam az öcsém. Anyu egy idő után elkezdet a konyhába sürögni-forogni, így ki adta a "parancsot" nekünk ... az az menjünk öltözzünk föl és utána reggeli ... majd ebédkor pedig kint grillezünk, a vacsora pedig meglepi. Mindenki felrohant öltözni és én voltam a leggyorsabb aki el is tudott készülődni.

Mikor már vagy 20 perce lent gubbasztottam egyedül, gondoltam megnézem mit csinálnak ennyi ideig a fiúk.
Be néztem az összes szobába, sehol senki! Majd nagy nevetéseket hallottam Levi (az öcsém) szobájából.
Udvariasan bekopogtam majd benyitottam. A fiúk épp videó játékoztak..., én csak álltam a szoba ajtajánál, az ajtó félfának dőlve és néztem ahogy elvannak.
-Nyerteeem!-ugrott fel Lou és óriási ujjongásokba kezdet.
-Nem , nem ! Én nyertem !-szólt Liam és magára mutogatott.
-Ne már, tényleg...-mondta Lou és mint aki világháborút veszített vissza ült a babzsákba. Mindenki elnevette magát a két fiún és lassan azt is észre vették hogy ott állok.
-Kész a kaja!-mondtam mosolyogva és elindultam lefele. Abban a pillanatban ahogy leültem, csöngettek.
-Nyisd ki ... kérlek!-mondta anya a reggelit készítve.
-Okéés!-és már rohantam is az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és Paul állt ott, egy nagy csokorral a kezében és a headsetébe beszélt.
-Szia, Paul!-öleltem meg , és így a virágot egy kicsit össze nyomtam.
-Szia, szia!-szólt és egy mosolyt villantott. Behívtam Pault, hisz még sem állhat az ajtóba. Be mutattam anyunak és apunak .... a fiúk pedig még mindig nem jöttek le.
-A többiek ?-fordult hozzám én pedig fel felé biccentettem.
-A virágot tartani szeretnéd mint egy váza?-nevettem és leültem a bárszékhez a pultnál.
-Jaj, elnézést. Ez a háziasszonynak hoztam, még se jöhetek üres kézzel!-mondta és anyu felé fordult, át adta a virágot és anyutól kapott egy-egy puszit. Gyorsan vázába tettük és én újra felrohantam a fiúkhoz.
-Gyertek , itt van Paul is!-jelentettem ki, és arrébb kellett hogy ugorjak az ajtóból mert Lou és Niall úgy rohantak le mint a kisgyerekek, akiknek megjött az apukájuk a munkából.
-Pauuuuul!-és már csak egy nagy puffanást hallottam és ahogy én is lerohantam már láttam is ahogy Lou és Niall, Paulon fekszik.
-Szegény!-nevettem el magam és a lépcső tetején állva figyeltem az eseményeket és vártam hogy a többi fiú is elkezdjen lesétálni. Már mindenki lent volt, csak Harry jött olyan lassan mint egy beteg csiga, és még szórakozott is hozzá.
-Harry nem szeretnék éhen halni...-jelentettem ki nevetve és elindultam lefele.
-Valami csörög... hallod?-szólt Harry és elindult a szobánkba.
-A telefonom ...!-kiabáltam és felrohantam érte, előbb találtam meg mint Harry így gyorsan feltudtam venni.
-Háló, Anne Clever? -szólt bele egy számomra ismeretlen hang.
-Öhh, Helllo, igen!-jelentettem ki bátortalanul mert még most sem tudtam kivel beszélek!
-Én Dr. Kovács Nóra vagyok , és az ügyben hívom hogy ugye Betler Ildikó...ön a hozzá tartozója, igaz?
-Igen, igen! Ő a nagymamám.-mondtam majd az ajtó felé lépve becsuktam mivel a lenti zaj elégé felhallatszott és semmit nem hallottam a telefonból.
-Sajnálom hogy nekem kell közölnöm a hírt, de a nagymamája súlyos rák beteg, és most az intenzíven fekszik, itt bent nálunk! A lakásában találták a szomszédok eszméletlenül ....!-mondta a doktornő de én közbe vágtam.
-Micsoda? jézusom ... azonnal ott vagyok!-jelentettem ki.
-Elnézést Anne, de csak 2 óra múlva lehet bejönni, mert felülvizsgáljuk a történteket és vizsgáltatokat kell végeznünk!-mondta majd egy kisebb csönd lépet a beszélgetésünkbe.
-De ugye nem lesz semmi baja?-kérdeztem félve.
-50-50%!-szólt a doktornő.
-Istenem...!-majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, lehetetlen ... nem ez nem velem ... !
-Sajnálom...!-szólt majd letette.
-Viszlát!-mondtam halkan,de a vonal túlsó oldalán már nem volt senki.
A telefont ledobtam az ágyra, én pedig a földre rogytam.
-Nem hiszem el .. miért most ? És miért én?-kérdeztem magamtól és az arcomat a kezembe temetve zokogni kezdtem. - Egy éve nem is hívtam, csak amikor ő hívott egyszer vagy talán kétszer akkor beszéltünk ... és akkor is gyorsan leráztam ... Istenem hogy én mekkora idióta vagyok..!

Part 23.- hamarabb indulunk ... !

Helló mindenki :) Itt egy boldog író jelentkezik ...:D egy csomó komment után, tegnap lett 3-om új felíratkozóm is... Nem hittem a szememnek ... de tényleg ! Nem tudom elégszer meg köszönni , köszi, köszi, KÖSZIIII ♥ :) 
ez egy kicsit lapos rész lett, de hát +37-ben X"D nah jó nem keresek kifogásokat :) remélem azért tetszik ;)
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
Reggel boldogan ébredtem, hisz ki ne lenne boldog ha élete szerelme karjában ébredhet.

A reggeli készülődést, egy hangos zene zavart meg, pontosabban a telefonom csörgött. Csak egy baj volt, a zenét hallottuk csak épp a telefont nem találtuk. Hosszas keresgélés után, Zayn lett a megmentőm.

-Meg vaaaan!-kiáltott fel és felemelte a telefonomat ami még mindig csörgött.

-Köszönöm!-és már kézhez is fogtam a telefont hogy felvehessem. Anyukám hívott, én pedig boldogan szóltam bele.

-Szia anya, mizujs?-kérdeztem és kimentem a folyosóra mivel a fiúk elkezdtek rohangálni és ordítozni, mivel Niall a sapkáját, Lou a cipőjét és Liam pedig a napszemüvegét nem találta.

-Szia kicsim , mikor jöttök ?- jött a kedves hang a telefonból.

-Hát szerintem holnap hajnalban érkezünk...!

-Rendben, hívj vagy üzenj ha leszálltatok.

-Okés, Szia!-mondtam majd letettem a telefont.

Vissza mentem a fiúkhoz és segítettem nekik megkeresni a hiányzó cuccaikat. 

A próba után mindenki szépen vissza pakolt a bőröndjébe hogy  eltudjunk majd indulni egyből a koncert után. Mikor már mindenki végzet fáradtan terültünk el hol az ágyakon hol pedig a kanapén. Mindenki nagyon őrült, főleg én, hogy lassan újra láthatom a szüleimet. A boldogságunknak egy erős kopogtatás és egy vér vörös fejjel berohanó Paul vetett véget.

-Srácok, baj van!-jelentette ki és bekapcsolta a tv-ét, épp a híradó ment.

-Ez meg mi ?-értetlenkedtem mivel egy stadiont mutogattak ami leégett. 

-Nem itt volt próbánk ma?-szólt Niall és fel hangosította  a tévét, nem mintha így nem hallottuk volna de hangosabb beszéd jobb érthetőség.

-De...-mondta csalódva Paul.- A stadiont ahol ma próbáltunk , a távozásotok után egy órával olyan tűz sújtotta hogy szinte minden cuccunk leégett!-jelentette ki és elő húzta a telefont a zsebéből.

-Micsoda ?- néztem rá, és nem akartam elhinni amit mond.

-Szóval tök simán mi is felgyulladhattunk volna?-kérdezte Zayn és értetlenkedve fordult Paulhoz.

-Most akkor mi lesz?-mondtam , mert már semmi sem volt világos. 

-Elmarad a koncert!-mondta Paul és letette a telefont. 

-Ez most komoly?-állt föl Harry és idegesen elkezdett járkálni.

-Igen, nem tudunk mit csinálni... ez van ! Őrüljünk hogy nem esett bajotok!-mondta Paul.-Nah akkor viszont már most eltudunk indulni Annehez, és előbb tudunk Milánóba is menni! Egy óra múlva a halban! -jelentette ki és kiment.

-Hát ez szuper!-mondtam csalódva és elindultam a bőröndöm felé hogy beletegyem a maradék cuccom.

-Jah, de hát nem tudunk mit csinálni...!-mondta Liam és elterült a kanapén.-Még jó hogy nem voltunk ott, nagyon kemény hogy felgyulladt a stadion.

-Az....!-szólt Harry és leült az ágy szélére.

Egy óra múlva elindultunk a reptére... én üziztem anyunak hogy előbb megyünk és hogy elmaradt a fiúk koncertje. A reptéren szinte alig voltak, a fiúk pedig szomorúan baktattak végig a hosszú folyosón. Én hátul mentem Paulal és mind ketten értetlenül néztünk magunk elé. -Hogy történhetett ez meg, még soha nem volt rá példa - mondogattam magamnak majd meg álltam az egyik hatalmas üveg ablaknál és csak bámultam kifelé.

-Csináltam rólad egy jó képet!-szólt a hátam mögül Harry. Én gyorsan megfordultam és oda léptem hozzá, megnéztem a képet és egy halvány mosolyt húztam az arcomra, majd megpusziltam Harry arcát. Erre ő elmosolyodott.

-Végre, egy mosoly!-mondtam és őrültem hogy végre nem csak szomorkodik.

-Gáz ami ma történt ..!-szólt és leült az egyik székre. Én elé álltam, majd leguggoltam ... arcával a földet pásztázta én pedig csak a kócos haját láttam. Meg simogattam az arca vonalát, majd beletúrtam a hajába és a füléhez hajoltam...!

-Nagyon szeretlek, és kérlek ne legyél szomorú!-suttogtam a fülébe. Ő erre felemelte a fejét és szorosan magához húzott.

-Én is szeretlek!-mondta majd megcsókolt.  Hosszasan csókolóztunk, amit végül Paul szakított félbe, mivel a gépünk ajtajai lassan záródnak. 

A repülőn Harryvel egymás mellett ültünk, a felszállás után mindenki elkezdet motoszkálni és ide-oda járkálni. Harry a fejét az ölembe hajtotta, én simogattam a fejét és a hajába túrtam néha.  Egy kis idő múlva Niall sétált el mellettünk. Én a telefonomon hallgattam a zenét, Harry pedig még mindig az ölemben feküdt, és én végig simogattam.

-El aludt!-mondta Niall mosolyogva, mire én egy kicsit előre dőlve megnéztem Harry arcát. Elmosolyodtam és Niallre néztem.

-Egymásnak letettek teremtve!-kacsintott majd tovább ment a fiúkhoz. 

***Soha nem hittem el magamnak  hogy egyszer ...valaha találkozni fogok Harry Stylesal... hisz három éve van meg a a banda... 16 évesen az ember álmodozik olyanokról hogy ha felnőtt lesz akkor nagy háza és sok kutyája nah meg jól fizetett állása lesz .. meg mi egy más! Én olyanról álmodoztam hogy hogyan fogok Londonban munkát keresni, hogy egyáltalán kijutok-e oda valaha.. és mindig is tudtam hogy nekem egyszer találkoznom kell Harryvel , nem reménykedtem abban hogy én leszek élete szerelme , de jó volt álmodozni ilyenekről ... és most meg itt ülök egy repülőn, Harry az öleben alszik, van 5 legjobb barátom, Londonban egy étterem tulajdonosa vagyok , és minden szuper. Talán az álmok tényleg valóra válnak  mint a mesékben? Talán ... de tudom hogy az én álmom valóra vált ... és már csak attól félek hogy szerte foszlik!***

-Meg érkeztünk!-szólt egy hang. Lassan kinyitottam a szemem és Lou állt mellettem, keze a vállamon és nagyban vigyorog. 

-Uhh, szuper!-mondtam és megpróbáltam Harryt is felkelteni.-Harry itt vagyunk ... !-nyomtam egy puszit az arcára. 

- Itt is vagyunk? -kelt föl lassan és a szemét dörzsölgette.

-Igen!-mondtam és már fel is pattantam az ülésemből.

-Ennyitől nem tudok felkelni!-szólt majd ő is felállt, én értettem a célzást és egy csókot nyomtam a szájára, ő elmosolyodott.

-Nah, ez már mindjárt más!-nevetett és elindult velem együtt a kijárathoz. Kiléptünk a reptér ajtaján. Esteledet, sötétetek az utcák és a lámpák szépen lassan kezdtek felkapcsolódni . Én gyorsan dobtam egy üzit anyunak hogy itt vagyunk és fél óra és haza érünk. A fiúk álmosan még is izgatottan szálltak be a kocsiba. Egy fél órás kocsikázás után megérkeztünk.

Anya szaladt ki az ajtón először majd a nyakamba ugrott, aztán bemutattam  a fiúknak. Anya csak ámult és bámult, de tényleg... szerintem ő se nagyon tudja felfogni hogy egy Britt banda jön hozzánk pár napra.

Mikor beléptünk a fiúk meg dicsérték a szüleim ízlését és apunak is bemutatkoztak, az öcsém már aludt így ő csak holnap láthatja kiket hoztam haza.

Apa egy kicsit méregette Harryt, de egyből megbékélt vele ahogy meg tudta hogy szeret golfozni. Vacsora után én segítettem elpakolni anyunak, apa és a fiúk pedig a nappaliban beszélgettek. 

-Nagyon helyes gyerek ez a Harry!-mosolygott anyu.

-Tudom!-mondtam büszkén és kitöltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

A nappaliban még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki elment aludni. A fiúk a két vendég szobában aludtak , Harry pedig velem. 

Reggel én voltam az első aki felkelt.. itthon soha sem megy a 10-11-ig való alvás ... de amúgy szeretek korán kelni. 

Le botorkáltam a konyhába és csináltam magamnak egy tejszínhabos kakaót, majd ráültem a konyha pultra és lassan elkezdtem kortyolgatni a  forró italt.

Part 22.- Párizs 3 nap: "Ezzel tartoztam.."

Sziasztoook :) Annyira boldog vagyok ... sokan kommenteltetek  és tegnap este lett 3 új felíratkozóm is :) nagyon köszönöm :) ∞ Directioner ∞
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
Reggel mindenki időben felkelt, vagyis is 9-kor. Szépen lassan elkészültünk, a szobaszolgálatról kérettünk fel kaját és a Tv előtt megettük.
-Ma mit csináljunk?-kérdeztem a többiektől mikor össze szedtem a tányérokat és rá tettem az asztalra.
Igen, volt asztal is, de kényelmesebbnek tartottuk az 5 személyes kanapét... Lou a földön ült előttem, ezért nekem törökülésben kellet ügyeskedve megennem a müzlimet .. nem borítottam magamra , ez jó jel. (:D)
-Nem tudom, szerintem ...pihenjünk ...!-sóhajtott Zayn.
-Lustaaa!-mondtam és elnevettem magam.
-Nem vagyok az .. szimplán nincs miért kimennem!-mondta nagy hangsúllyal a "kimenni" szót.
-És ha mindenkit meghívok egy fagyira?-néztem körbe szét tárt kezekkel, tudtam hogy erre fel fognak éledni.
-Én benne vagyok!-emelte fel a kezét Niall.
-Én is! Én is!- mondta Lou.-De még mindig nem kaptam répás fagyit..khmm!-köhögött ezzel arra utalva hogy megígértem neki.
-Jól van, akkor ti menjetek próbálni én addig meg csinálom neked a fagyidat!-mosolyogtam.-De akkor inkább mindenki mondja el milyet szeretne és amit tudok megcsinálok a többit meg meg rendelem lentről.-hoztam föl az ötletet mire Zaynnek is felcsillant a szeme.
-Nekem okés!-mondta Liam és megrántva a vállát körbe nézet hogy a többiek mit mondanak.
Mindenki elmondta milyet szeretne és még szerencse hogy mind az 5-en nem egy ízt mondtak. Mindenki más és mást, nehogy megkönnyítsék a dolgom ...!

Egyedül voltam a szállóban és a fagyikat csináltam, már majd nem kész voltam, csak a mélyhűtőbe kellett  volna valahogy belehelyeznem a 9 dobozt, de hát sehogy sem akart beférni. Nem tudtam mit kezdjek vele így az egyik dobozt kézhez fogtam és a kanapéra huppanva a tv-ét valami értelmes műsorra állítva neki estem. Már majd nem a felénél jártam mikor megcsörrent a telefonom, csak egy üzenet jött Harrytől.
" A fiúk mindjárt otthon vannak, nekem pedig lenne egy kis dolgom, eltudnál értem jönni... félek eltévedek XD a torony tetején vagyok ... ! xoxo Harry ;) "
Kicsit meglepett a dolog, hisz mi a francot keres egyedül az Eiffel-torony tetején ... és miért tévedne el... nah mind egy gyorsan felkaptam valami utcára elfogadhatót és neki indultam a 10 perces sétámnak.

Mikor már a liftben voltam , eszembe jutottak a múltkori emlékek...remélem most semmi ilyenre nem kell számítanom. Harry ott állt a korlátnál egy szál rózsával a kezében és rám várt, annyira édes és helyes volt, nem tudtam mit mondjak hirtelen így csak ott álltam mosolyogva és vártam hogy észre vegyen.

-Ezzel tartoztam!-mondta majd megcsókolt.

-Köszönöm...-szóltam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Lenne még egy meglepetésem!-majd elővett egy kis dobozkát a zsebéből.

-Harry?!-néztem rá kérdően.

-Nyugi, azt nem itt szeretném!-mondta és újra megcsókolt.

A csók után a dobozt szép lassan kinyitotta és egy gyönyörű nyaklánc volt benne.

-Harry..-mondtam halkan , hisz annyira örültem hogy nem tudtam meg szólalni sem. Nem a nyaklánc volt itt a fontos hanem hogy rám gondolt , és hogy Ő van nekem .. és minden.

Egészen sötétedésik sétálgattunk az utcákon. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról , szó szerint fülig ért a szám. Minden szép és jó volt , majd hirtelen elkezdet szakadni az eső.

-Cunamiiii!-kiabálta el magát Harry nevetve és felkapott a hátára majd szaladni kezdet. Én csak nevettem vele együtt és élveztem az esőt. Igen én ezt is élvezem, emlékszem egyszer 14-15 évesen a szakadó nyár eleji esőben sétáltam haza teli vigyorral a fejem és mindenki komplett hülyének nézett... hát igen ez vagyok én  Anne Clever személyesen!

Csurom vizesen értünk "haza", a fiúk már az 5-dik dobozt ehették mikor beléptünk. 

-Sziasztook!-mondta Niall és integettet a kanállal.

-Óvatosan...-szólt rá Liam.

-Bocs, bocs... finom a fagyi!-szólt megint Niall és közben egy óriási mosolyt villantott.

A fiúk a fagyi evés után elkezdtek készülődni és végül sikeresen eltudtunk indulni a koncert helyszínére. Én ma megfogattam hogy végig fényképezni fogok, hisz már csak holnap lesz egy koncert és utána megyünk Mo.-ra. 

Az egész színpadot körbe jártam és minden jó pillanatot lekaptam. Még a végén a fiúk be is álltak egy közös képre, amit én egy nagy mosollyal köszöntem meg.

A szállóba vissza érve a fiúk tele voltak energiával, én meg alig vártam hogy ledőlhessek. De ők kitalálták hogy meséljek a szüleimről és Magyarországról,  egy kicsit húztam a szám, de ők bedobtak cserébe egy epres csokit és én már daloltam is.

Meséltem nekik anyukámról, apukámról az öcsémről, hogy más az apukánk... de hogy teljesen rendben van minden... meséltem mindenről amiről csak tudtam. Amikor már láttam hogy majd leragad a szemük, olyan hajnali 2 körül mindenkit alvásra parancsoltam és ők szó nélkül meglőtték a kiszemelt helyszínt.

Én is elmentem Harryvel aludni és már alig vártam a holnapot ... hisz utána megyünk haza. 

Part 21.- Párizsban 2 nap: Zűrzavar a "paradicsomban".

Sziasztok:) egy kicsit szomorú vagyok :( mivel elvileg 15 rendszeres olvasóm van, de mindig csak 5-6pipa van a véleményeknél .... lécci akik eddig nem pipáltak csak olvastak azok is tegyék már meg , érdekelne hogy tényleg 15 ember olvassa-e a blogom ... :)
De köszönöm az a 3-om kommentet és pipát :) ♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor meg érkeztem , csak maga biztosan besétáltam és hátra mentem a backstage-be. Senkit sem találtam, így a színpad felé vettem az irányt. Paul ott állt, én megálltam mellette és figyeltem a fiúkat.
-Jesszusom Anne, mióta álldogálsz itt ?-nézett rám Paul nevetve.
-Most jöttem csak...-szóltam és elkezdtem halkan énekelni a többiekkel együtt a "Kiss You"-t.
-Most akkor mi van köztetek?-kérdezte Paul, és közben nagyban magyarázott valamit a telefonjába.-Ezer bocs!-szólt és eltűnt mellőlem.
-Én se tudom!-mondtam halkan. Egy kis idő múlva egy fiú állt meg mellettem kicsit idegesen.
-Hol van Paul?-kérdezte tőlem hadarva az egyik stúdiós, vagy mit tudom én ki.
-Nem tudom!-vágtam rá nemes egyszerűséggel.
-Jó akkor te mész ki! Harry barátnője vagy úgy is... tessék !-nyomott a kezembe egy papír lapot.-A fiúk kaptak egy pár jelölést, menj ki olvasd fel és buzdítsd őket hogy szavazzanak!-mondta a fickó és szó szerint kilökött a színpadra. A reflektorok sokasága rám szegeződött, láttam ahogy a fiúk szeme felcsillan, de meg is voltak lepődve hogy mit keresek a színpadon. Én nem akartam a megtört báránykát játszani, inkább felemelt fejjel kisétáltam a mikrofonhoz és elmondtam amit Paulnak kellet volna. A közönség óriási sikításokba kezdted mikor fel olvastam  a jelölések sokaságát. Majd egy óriási taps és ujjongás után, elindultam le a színpadról.
-Anne beszélnünk kell...-fogta meg a kezem Harry , mikor már a színpad szélén jöttem le a lépcsőn.
-Engedj el Harry!-utasítottam és meg sem fordulva tovább mentem. Büszke voltam magamra hogy ilyen erősen megtudtam állni hogy ne ugorjak Harry nyakába és ne csókoljam le a színpad kellős közepén... nagyon kevés kellet már hozzá. A koncert után a fiúk kimerülten léptek be az öltöző ajtaján. Én a kanapén ültem és a kihelyezett pezsgőből iszogattam.
-Ügyesek voltatok!-mondtam majd felálltam és a poharamat letettem az asztalra.
-Te is!-kacsintott Niall. Én elmosolyodtam és Harryre néztem.
-Tudunk beszélni?-nézett föl, egy kicsit szomorúan de a szemén látszott hogy feszült.
-Most ?-kérdeztem vissza mint aki semmit sem ért, pedig minden tisztán világos volt számomra.
-Hallod Ann, ne szórakozz ... hallgass legalább végig.-állt föl dühösen Hazza.
-Hallgassalak végig? Rendben!-elindultam az ajtó felé és Harryt a csuklójánál fogva ráncigáltam magam után.
Kimentünk az öltöző ajtaján és megálltunk a fal mellet, az ajtó becsapódott mire én egy kicsit megrezzentem. Háttal a falnak dőlve vártam Harry hegyi beszédét... de nem kezdtek el magyarázkodni, nemes egyszerűséggel a számnak ugrott. Olyan vadul kezdett egy csókolni mint még soha.

Nekem az nagyon bejött és kérelem nélkül rögtön vissza csókoltam, ő erre egy kicsit meglepődött, gondolom azt hitte hogy ellököm magamtól vagy ilyesmi, de tévedett. Egyik kezével a falat támasztotta a másikkal pedig a derekamnál fogva húzott magához, én a kezemet a vállán pihentettem és néha beletúrtam göndör hajába. Soha nem csókolóztunk még így, ez nem az egyszerű vagy a romantikus csók volt, nem ez a kettő között... vad de szerelmes is egyszerre, nem tudom leírni, eszméletlen érzés. Mikor levegő hiányában elváltunk egymástól én csak a zöld szemébe néztem és vártam hogy mit mond.
-Szeretlek!-suttogta és újra megcsókolt.
-Én is , de ha még egyszer szőke hajú lányok közelébe mászkálsz, irtó nagy bajban leszel!-mondtam kaján vigyorral.
-Már alig várom!- és a kezét lejjebb csúsztatta a derekamról egészen a fenekemig, majd úgy csókolt meg, szorosan magához húzott és már 1mm sem volt köztünk.
Mikor vissza mentünk a fiúkhoz én csak leültem a kanapéra és vártam a reakciókat.
-Nah, gerle pár ? Szent a béke?-nézett körbe Lou vigyorogva.
-Természetesen!-vágta rá Harry, mire én felkuncogtam.

Az este hátra levő részében a fiúkkal beszélgettünk és nagyban nevettünk.

-Menjünk el egy bárba!-hoztam föl az ötletet , mire mindenki felpattant és elindult kifelé.

-Gyere ide!-húzott magához Harry és szorosan átkarolt a derekamnál.-Csak az enyém vagy!

-Biztos?-néztem rá mosolyogva mire ő csak bólintott és megcsókolt.

A bárban voltak egy páran, de tudtunk magunknak szerezni egy asztalt. A fiúk mindenféle italt öntöttek össze, én meg Liam pedig csak figyeltük az eseményeket.

-Ennek nem lesz jó vége!-nézett rám nevetve.

-Nem nekem lesz holnap fej fájásom!-mondtam mosolyogva és figyeltem ahogy a fiúk tovább "isznak".

-Elmegyek a pulthoz egy koktélért, jössz?-néztem Harryre aki csak mosolygott és elindult.

A pultnál nyüzsögtek a részegebbnél részegebb fiúk, én csak oda álltam az egyik mellé és a bárpultoshoz irányítottam a közlendőm, Harry közben megállt valami csapatnál beszélni, akik valami régi ismerősök.

-Szia cica, van gazdád?-jött felém az értelmes kérdés és egy kéz a fenekemre csúszott és erősen belemarkolt.

-Hallod ember te mit képzelsz magadról?-rántotta hátra a fiút Harry.

-Hagyjál már, ki vagy te ?-kezdted el kötözködni a srác és meglökte Harryt. A fiúk felfigyeltek ránk,de nem volt nehéz egy hatalmas tömeg gyűlt körénk és hol azt kiabálták hogy "elég" hol pedig azt hogy "üsd szét a fejét".

-Harry hagyd abba, nem ér ennyit!-kiáltottam a barátomnak, de mintha a falnak beszélnék, egyik fülén ki , másikon be. Niall és Lou próbálta szét választani a két verekedőt, nem sok sikerrel. Mikor már kezdtem meg unni hogy feleslegesen ordibálok beléptem a két fiú közé és erőteljesen elordítottam magam hogy most már tényleg elég. Soha nem bírtam ha verekednek körülöttem...!

Kár volt, a srác keze pont felém lendült, amit Harry észre vett és arrébb lökött. Mivel magassarkúba nem nagyon lehet dölöngélni így elég ügyesen rá estem egy asztalra, a fejemet pedig szépen bevertem a könyökömmel együtt. 

-Anne!-kiáltott felém Liam és elindult hogy felkaparjon a földről.

Végre megjelentek a kidobók és a két gorilla szét szedte a fiúkat majd a kijárat felé vették az irányt. 

Én egy kicsit megszédülve álltam föl a földről némi segítséggel majd elkezdtem kifelé menni megnézni hogy néz ki Harry, csak a szája vérzett egy kicsit és egy kisebb pukli lett a szeme alatt, ahogy pedig a másik srác nézett ki... mint akit egy autó elé dobtak , még mentőt is hívtak neki a részeg haverjai.

-Jól vagy ? -léptem oda Harryhez, és  megfogtam a kabátját amit éppen leakart volna dobni a földre.

-Te jól vagy-e , nem akartalak ilyen csúnyán ellökni, csak az a szemét majdnem megütött...!-mondta aggódva és megsimogatta az arcom.

-Köszönöm, és jól vagyok!-csókoltam meg. Elindultunk haza, mindenki meglőtte az ágyat hisz holnap megint mehetünk fél 11-re a próbára. Harryvel este egymás karjaiban aludtunk el, és olyan közel tartott magához mintha az élete múlna rajta, és én csak mosolyogtam. 

Part 20.- Párizs 2 nap : Egy kis bonyodalom!

Köszönöm a kommenteket és azt a +2 feliratkozott :)  6 komment után hozom az extra részt :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Reggel boldogan keltem fel Harry karjaiban. Minden szép és jó volt, csak volt egy ki bökkenő... reggel 10, fél óra múlva a stadionnál kellene lennünk!
-Úristen! Fiúk keljetek fel!-kiabáltam és kiugrottam az ágyból, majd benyitottam a fiúkhoz.-Keljetek!
-Ahhh, miért ?-húzta a fejére a takarót Lou.
-Mert fél óránk van elérni a stadiont, és Paul meg fog ölni!-mondtam majd a szekrényem felé vettem az irányt.
-Jézus!-ugrott ki Harry is mikor eljutott az agyáig miről is beszélek.
-Felhívom Pault, hogy dugóba keveredtünk és egy óra és ott vagyunk!-mondta Liam és már tárcsázta is a számot.
-Nem gáz hogy hazudsz neki?-néztem rá kérdően miközben valami elfogadható ruhát kerestem a bőröndömben.
-Hát, most na!-mondta Liam és már el is vonult telefonálni.
-Ez vicces...-mondta Zayn és elvándorolt a fürdőig.
-Nagyon!-mondtam nevetve és felvettem a cipőmet.

-Szia Paul!-léptem mellé. -Itt vagyunk!-mondtam kicsit bátortalanul hisz nem tudtam mit reagál arra hogy egy fél órát késtünk.

-Jó reggelt! Dugó?-nézett rám nevetve. Én csak megráztam a fejem mosolyogva és figyeltem a fiúkat.

-Ma kicsit elevenebb Harry, mit csináltál vele?-nézett rám.

-Én ? Semmit...-nevettem el magam.

-Amúgy amióta veled van teljesen más, jobban koncentrál , oda figyel dolgokra ...!-mosolygott Paul.

A próba után a fiúk estig az az 10-ig kimenőt kaptak, mivel utána jön a koncert. Így mindenki elindult vissza szállóba, Harry a kapu előtt félre húzott.

-Van egy kis meglepetésem...!Találkozzunk az Eiffel-torony tetején egy fél óra múlva.-mondta.

-Hmmmmm.-mosolyogtam és megcsókoltam. 

-Csinosba.-kacsintott mire én egy óriási vigyorral a fejemen bementem a hotelba és felfelé vettem az irányt. Becuccoltam a fürdőbe mire a fiúk nevetni kezdtek. 

-Jól van na!-kiabáltam ki nevetve.

-Nah gyere mutasd mit csináltál ennyi ideig!-mondta Nialler.

-Vélemény?-léptem ki a fürdőből és körül néztem , az arcokon ismét elmosolyodtam.

-Rohadt egy szerencsés ez a Harry!-mondta mosolyogva Niall.

-Köszönöm!-majd megöleltem, a fiúknak adtam egy-egy puszit majd elindultam a megbeszélt helyre.

Annyira boldog voltam , madarat lehetne velem fogatni. Olyan gyorsan sétáltam hogy szinte már futottam, annyira akartam már Harryt látni, érezni az ölelését, a csókját az Eiffel-torony tetején. Nagyon szeretem és tudom hogy ő is.

Ha az embert szíven döfik, az egy fájdalmas dolog. Ha szemébe hazudnak az még nagyobb. Ha látja ahogy  a szerelme egy szőke hajú mini ruhás lánnyal flörtöl az a legfájdalmasabb a világon. 

Ahogy ott álltam, olyan 5 méterre tőlük. A nap már lemenőben, a fény elárasztotta még az egész várost, ott állt ő és az a lány. Nem tudom ki volt, de nem is érdekelt. Úgy éreztem magam mint egy szerencsétlen senki. Harry kiszúrt, látta hogy már folynak a könnyeim, elindult felém...! Én hátat fordítottam és elindultam haza.

-Anne, kérlek állj meg! Nem úgy van az, mint ahogy te láttad.-kiabálta utánam. Én hirtelen megfordultam mire szemtől szembe találtam magam Harryvel.

-Akkor ? Akkor hogy volt? Hazudj valamit!-mondtam gúnyosan és letöröltem az utolsó könnycseppet az arcomról.-Soha  többet nem fogsz megríkatni Harry Styles, soha... végeztünk!-mondtam majd ott hagytam. Vissza pillantottam még utoljára, láttam ahogy leül a padra a fejét fogva és valamit motyog... a szőke lány oda futott hozzá és nagyon meg akarta vigasztalni, de Harry nem hagyta.

Ki sírt szemekkel értem haza, a fiúk a kanapén ültek videojátékoztak.

-Sziasztok! Nem készülődtök?-néztem rájuk, de meg próbáltam úgy csinálni hogy ne vegyék észre hogy sírtam.

-Hello, de-de mindjárt... de te miért vagy itthon?-nézett rám Liam.

-Hosszú..-mondtam szomorúan és ledobtam a cipőm és a táskám az ágyra, majd leültem én is és elkezdtem a fiúk játékát nézni. Ők furcsállva figyelték minden mozdulatom , majd egyszer csak Niall állt fel és leült mellém.

-Mi történt?-mondta halkan, de a többiek is hallották.

-Elmentem a megbeszélt helyre, majd láttam ahogy Harry egy szőke hajú lánnyal beszélget ... vagy flörtöl , nem tudom és nem is érdekel... majd elindultam haza, ő utánam és én a fejéhez vágtam hogy vége!-mondtam majd hátra vágódtam az ágyon.

-Harold a francba!-mondta Zayn és ő is felállt.

-Hagyjuk , ne csináljunk belőle nagy ügyet!-mondtam ezzel arra utalva hogy nem érdekel, közben nagyon is érdekelt, de hát ez vagyok én .

-De Anne, ez így nem állapot! Akár hányszor meg csinálja ezt veled, vissza könyörgi magát és újra meg csinálja... - mondta Niall.

-De én akkor is szeretem!-mondtam majd felálltam és kimentem az ajtón. 

-A koncertre jössz?-szólt utánam Zayn.

-Nem tudom , szerintem nem!-kiabáltam vissza. Lementem a hotel bárjába, rendeltem egy martinit majd csak kevergettem a pohár tartalmát és elbambultam.

-Elnézést, szép hölgy... mit keres maga itt egyedül!?-szólt egy idegen pasi mellőlem.

-Nem tudom!-válaszoltam nemes egyszerűséggel és felnéztem a férfire. -Úristen, Tom!-ugrottam a nyakába.

-Nah mi újság? Nem a koncerten kéne lenned?-mondta mikor már elengedtem a szorításomból.

-Neked meg nem Londonban kéne lenned?-néztem rá mosolyogva.

-De, de én kimozdultam egy kicsit!-szólt és kért egy kör Whiskeyt magának.

-Én meg szenvedek!-mondtam és beleittam a martinimbe.

-Mi??

-Hosszú!-vágtam rá.

-Harry?

-Igen, de nem kell beszélni róla, nem érdekes.

-Figyelj ha szereted, akkor elnézed neki a csábos kisfiú dolgait, amíg nem fekszik össze valakivel addig nincs gond!-mondta nevetve.

-Kösz, most meg könnyebbültem...-szóltam vissza gúnyosan.

-Szereted?

-Igen!

-Akkor ?

-De nehéz!-mondtam szomorúan.

-Csinos lány vagy , ha eltud hagyni téged ,akkor egy idióta...! Menj és mutasd meg neki mit veszíthet.-szólt és a kezembe nyomta a táskám.

-De .. hogy?

-Jól áll a menta... -kacsintott.

-Akkor felmegyek csinálok valami arcot magamnak, és benézek a koncertre!-nevettem.

-Nah, ez az Anne akit én ismerek-szólt mosolyogva. Gyorsan felrohantam a szobába, a fiúk már sehol sem voltak... egy cetlit találtam a fürdő szoba tükrön.

" Gyere el kérlek , számítunk rád .... xoxo Niall,Lou,Liam,Zayn  és aki nagyon sajnálja Harry "

Sóhajtottam egy nagyot majd előszedtem egy szempillaspirált és egy szájfényt a táskámból. Mikor kész lettem elindultam a koncertre.. még volt 2 óra a végéig,így bőven volt időm.

Part 19.- Párizs 1 nap: Város nézés

Sziasztoook :)) Meghoztam az új részt:) Még egy jó hír ... MEGJAVÍTOTTAM A GÉPEM :3 pacsi* ( fogalmam sincs hogy csináltam ... )! Köszönöm a komikat nagyon jól esnek :) ez egy kicsit lapos rész lett , de remélem tetszik :) Lehet hétvégén megleplek titeket egy extra hosszú részel :) ♥♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor már mindenki lenyugodott az izgalomtól, hogy végre találkoznak a szüleimmel, kipakoltunk a bőröndökből.
- 4 nap Párizsban! A szerelem városában!-sóhajtottam.
-Egyik este elmegyünk az Eiffel-toronyhoz?-nézett rám Harry bizakodóan. Én egy nagy mosollyal bólintottam és vártam míg a fiúk is végeznek a pakolással.
-Ez nehezebb mint gondoltam!-mondta Niall és lehuppant a kanapéra. Mindenki leült és nagyokat sóhajtozott. Elkezdtünk beszélgetni, felhoztunk régi emlékeket , nevetünk és jól éreztük magunkat. Én Harry ölében pihentettem a fejem míg ő az ágy szélén ült.  Niall a kanapén Louval, Zayn és Liam pedig egy-egy fotelban gubbasztott.
-Elmegyünk ma valahova ?- emeltem fel a fejem és felültem.
-Szerintem jó ötlet!-jelentette ki Zayn és már fel is pattant.
- Akkor 10 perc múlva indulhatunk ...-kezdtem el de Harry közbe szólt.
-Nem kell át öltöznöd, így is csinos vagy!-állt fel az ágy széléről és nagyban gesztikulált a kezével arra utalva hogy nem kell átöltöznöm.
-Nem akartam át öltözni... - nevettem el maga.-Paulnak akartam szólni, hogy leléptünk!
-Jah..-nevetett Harry is. Gyorsan felkaptam a fényképezőgépen és telefonom. Ki léptünk a szálloda ajtaján és a rajongók szó szerint lecsaptak ránk. Egy pár száz autó-gramm kiosztása után végre elindultunk. 
A fiúknak felcsillant a szeme mikor felemeltem a fényképezőt és kattintottam vele párat. Elkezdtek hülyéskedni és mindenféle őrültséget csinálni, én csak nevettem rajtuk és egy jó párszor le is fotóztam őket.

Leginkább Lou és Niall volt megőrülve, a többiek meg csak nevettek. Mikor már szinte minden másodpercet lefotóztam a fiúkról, Harry kivette a kezemből a gépet és rólam is csinált egy képet.

-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára.

-És most hova menjünk?-nézett körbe Zayn.

-Szerintem, keressünk egy Starbucks-t, és utána mutatok nektek valamit!-mondtam mosolyogva.

-Anne a titokzatos!-mondta Harry majd átkarolta a nyakam és elindultunk. Én csak nevettem, de biztos voltam a tervemben ... tudtam sikert aratok.

Mikor mindenki megitta az italát, egyszerre néztek rám, és én csak vadul mosolyogtam, majd felráncigáltam a fiúkat egy buszra. Pár megálló után leszálltunk, és a fiúk arcán láttam a meglepődést , hova is hoztam őket. Legjobban talán Liam örült. 

-DisneyLaaaand!-kiáltotta Liam és már rohant is befele mint egy 5 éves. Mindenkinek egy óriási gyerek mosoly jelent meg az arcán és a pénztárhoz ment.

-Jó napot, szeretnék kérni egy felnőtt és 5 gyerekjegyet.. ahogy látom!-mondtam nevetve és a fiúk viselkedésére utaltam. 

-Rendben!-mondta a hölgy mosolyogva, értette a poénomat. A fiúk esze-veszetlenül rohantak be, csak Harry és én maradtunk hátul,kézen fogva sétáltunk a többiek után.

-Olyan érzésem van mintha lenne 4 dilis gyerekünk!-mondta nevetve Harry. Én csak mosolyogtam és megcsókoltam, ő vissza csókolt.Csak ott álltunk, ajkaink egymásba forrva, olyan volt mint egy röpke másodperc, pedig sokkal több volt.

-Hahóóóóóó Anne! Gyertek ... lemaradunk a Mickey and Minnie show-ról!-kiáltott hozzánk Liam.

-Megyünk!-kiabált vissza Harry,és még utoljára megcsókolt, de aztán már tényleg elindultunk mert a fiúk képesek szét szedni a Disney figurákat, annyira őrültek.

Este értünk haza, olyan 10 körül, mindenki fáradtan dőlt be a szobába főleg én. Nem könnyű dolog leszedni egy 20 évest egy óriási plüss jelmezbe öltözött Toy Story figuráról.  

-Hát ez szuper nap volt!- dőltem le az ágyra. 

-Azért kettesben is lehetnénk, vagy is nekem az is nagyon jó nap lenne .. néha!-hajolt fölém Harry és két kezét a két vállam fölött támasztotta meg. Én átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Vadcsókolózásba kezdtünk. (aminek a vége a képzeleteteken múlik. )